Kétszer megpördültünk, ő meg továbbhajtott
Nem tudom, hogy így két hét után mennyi esély van arra, hogy megtaláljunk egy cserbenhagyót, aki kishíján megölte levélírónkat a gyermekével együtt. Márta azért rajtunk keresztül is tesz egy próbát. Az biztos, hogy megérdemelné az ilyen mocsok, hogy elkapják és hűvösre vágják egy időre, mondjuk az autója elkobzása mellett. A sztori mellesleg rámutat arra is, hogy nem hülyeség az a vezetéstechnikai tréning, mert ijedtség ide vagy oda, autópályán, 130 körüli sebességnél hirtelen kormányt rángatni az egyik legrosszabb, amit tenni lehet. Január 2-án délután három és négy között az M3-as Budapest felé autóztunk a családommal. A középső sávab egy Suzuki hajtott, akit előzni kezdtem éppen, amikor nagy sebességgel mögöttem termett egy zöldes, szürkés színű BMW (nem a legújab, hanem az eggyel korábbi típus). Mivel nagyon gyorsan közeledett és még volt időm kényelmesen lehúzódni a Suzukis mögé a középső sávba, azért kitettem a jobb indexet és elkezdtem lehúzódni, hogy elengedjem. Ő azonban ezt nem várta meg, hanem jobbról, szabálytalanul, nagy sebességgel előzni kezdett és a jobb visszapillantó tükörből csak azt láttam, hogy a jobb hátsó ajtónk magasságában pont a kisebbik gyerekemmmel egyvonalban mindjárt összeütközünk. Elrántottam a kormányt balra, majd hogy elkerüljem a belső szalagkorláttal ütközést, jobbra. Kétszer megpördültünk a sztráda teljes szélességében, majd csodával határos módon és a motorféknek köszönhetően lelassulva a külső szalagkorlátnak ütközve álltunk meg. [...] Bővebben!