Egy kazettás rendszerben felépült, dohos levegőjű irodában ülök. Mellettem ugyan vannak emberek, de még a keresztnevüket sem tudom, s beszélgetések neszei amúgy sem hallhatók körülöttem, legfeljebb a billentyűzetek kopogása, s a környezetidegen analóg óra nyomasztó ketyegése kergethet az őrületbe. Kész szerencse, hogy öt perc múlva négy óra, így még néhány utolsó kattintással továbbítok egy szerződést a világ másik felére olyasvalakinek, akivel naponta dolgozom, de még sosem beszéltem vagy találkoztam vele.