Alkonyodik. A fáradtság ráül kimerült végtagjaimra, miközben szemem előtt még kilométerek sokasága tornyosul, s időm is fogytán. De nem adom fel, s a benzinkút alkalmazottjai is furcsa szemmel néznek rám, miközben hangtalanul gördülök be az oszlopok közé, s a tankolás helyett sokadjára sem kérek mást, csak egy életmentő kávét.