Nem volt túl kellemes, amikor vasárnap hajnalban, valamivel négy óra előtt és körülbelül 2,5 óra alvás után megszólalt az ébresztőm. Legszívesebben kivágtam volna az ablakon, de nem tehettem: tudtam, hogy nincs idő ébredezni, azonnal kelni kell, különben lekéshetem a gépemet, s ezzel együtt várakozásaim szerint életem egyik legjobb hetét.