Nem azért vettem fel tegnap a katonakabátot, mintha bármi hátsó szándékom lett volna vele. Mindössze fáztam, s a zöldbéléses mégiscsak jó szer hideg ellen. A Hősök szobra előtt azonban kiderült, hogy alkalmas a szerepjátékra is. Erre akkor döbbentem rá, amikor egy süvölvény fiú tisztelgésre lendítette a kezét. Másodperc alatt szerepet cseréltem. Lefittyedt szájjal, fővetéssel nyugtáztam a szalutálást, de egyúttal felbizsergett bennem a tartalékos őrmester. (Pusztán azért említem ezt, mert a gárdisták alakiassága még az én amúgy vércivil szememben is hátborzongató.)