Volt egy időszak, amikor folyton azt hallottuk, hogy hazánk koraszülött jóléti állam. Ez nagyjából a Bokros-csomag idejére tehető. A mondat sokkal több igazságot tartalmazott, mint amennyit abból meg akart érteni a társadalom. Három választási kampányban – 1998, 2002 és 2006 – úgy tűnhetett, hogy a központi költségvetés tartalékai kimeríthetetlenek, miközben csak annyi történt, hogy a pártok ígérgetési licitjei olyan magasságokba jártak, ahol már a hegymászók is légszomjjal küzdenek. Ez a sokat emlegetett cifra nyomorúság? Gazdagnak akarunk látszani, és közben szegények vagyunk?