Vers: Lázár Bence András
Teodicea Feleslegesen magasból nézni most az útszéli zajlást. Akárha az éjszaka közepén a hátad képzelni paplannak, hogy aztán ettől a gondolattól ránduljon majd görcsbe a lábam és erősödjön egy képzelt szeretkezés feszes ritmusában a szívkamráim összehúzódása. Te kiállsz egy kertbe. Poharakra gondolsz. Aztán nem tudom. De milyen lenne most kimon