Mostanában egyre gyakrabban tűnődöm azon, hogy vajon mi hajthat, mi késztethet amúgy normális elmevezetésű embereket arra, hogy állandóan kényszerek fogságában éljenek. Még akkor is, ha – vegyük csak a leghétköznapibb feltételezést – anyagilag, egzisztenciálisan nincsenek rászorulva.