Ahogy átkeltünk a Pireneusokon, utolért minket a tél. Persze nem olyan tél ez, amelyhez Kolozsváron, de még olyan sem, amelyhez Pesten szokott hozzá az ember. Ez a tél a montpellier-i langyossághoz képest lehet csak tél, de legalább egy-két reggel már látszott a leheletünk, és nem csak a divat miatt kellett a sál – nem is gondoltam volna, hogy ilye