Lackfi János: A dobozolt emberek zsoltára
Egyszer egy víruska mit gondolt magában, mákszemnél, babszemnél kisebb volt ez a pöttöm, mégis odaállott apjaura elé, hogy aszongya, idesapám, adja ki a jussomat egykettőre, elmegyek én a magam feje után, elmegyek világot látni, édesanyja megsiratta, reáadta a legszebb lipid-burkot, hamuba sütött DNS-sel feltarisznyálta, s útnak eresztették, menj I