Nagy Márta Júlia: Napnyugtasáv
De hát az ég azúr közönnyel/söpör el mindent, harag nélkül, hővel./Behegedt kérgeket kaparnak hívei,/és kergetnek valakit, mint a hegyláncokat/a hűs utcák végében, pedig jóval messzebbről/kéklenek, akár a halottak lezáratlan szeme.– Az Irodalmi Szemle februári számát Nagy Márta Júlia versével ajánljuk.