Ha mozdul a tömeg
Még várnunk kell ugyan, hogy megtudjuk, mi váltotta ki a szombat éjjel a West-Balkánban kitörő pánikot, amely három lány halálát okozhatta. Akár volt késelés, akár csak egy kiáltás, amely erről szólt, az biztos, hogy több ezer, nagyon kis helyre bezsúfolt ember egyszerre próbált meg kijutni az egy szál ajtón a Nyugati térre, egymást taposva, egymáson tehetetlenül feküdve. Akik nem éltek át vagy nem is láttak ehhez hasonlót, azokban jogosan merül fel a kérdés: mi bajuk ezeknek az embereknek? Miért nem képesek, ha nem is nyugodtan, de legalább valami minimális rendszer és logika mentén menteni a saját bőrüket lehetőleg úgy, hogy másokat ne bántsanak? Hogy képesek átlépni a földön fekvő, összezúzott társuk felett? Hogy legalább egy kis szeletét megértsük és megértessük a szombati eseményeknek, a Cotcot házi szakértőjéhez, Mártihoz fordultunk. Hogyan kattan be tömeghisztéria? Helyesebb szituatív pániknak nevezni. Ennek a tömeglélektani jelenségnek az a lényege, hogy sok embert ugyanaz a veszély fenyeget. Nem reménytelen a menekülés, de nincs mindenkinek ugyanakkora esélye rá. Érdekes módon, ha nincs esély a menekülésre, nem következik be pánik, sőt az emberek elkezdik egymást segíteni. Pánik esetén azonban egy sajátos, beszűkült tudatállapot alakul ki, és egy ösztönös viselkedés: az egyéni érdekek előtérbe kerülnek, épp ezért a segítségnyújtás normái gyakorlatilag megszűnnek. Ezért lehetséges, hogy bárkit agyontapos a tömeg. Érdekes és nagyon jellemző, hogy ilyen helyzetben egyedül az anyai magatartás működik: az anyák saját életük árán is segítik a gyerekeiket – ez csak náluk figyelhető meg.