Oldal.Info
Sztárinterjú: Karsai Zita újra itthon
Karsai Zita két év után tért vissza Dubajból... ...a külföldön töltött hónapok sokat változtattak rajta, és ezt nem is tagadja. Hogy milyennek képzeli jövőjét, és hogyan alakul karrierje hazatérte után, egyebek mellett ezekről kérdeztük. Habostorta: Biztos eszedbe jutnak sokszor a Megatáncos élmények: milyen volt ott állni a válogatóban, a színpadon... Ha időutazásra hívnálak, hogyan jellemeznéd magad, az akkori Zitát? Karsai Zita: Ha visszaemlékszem, akkoriban nagyon "zizgős" életem volt a mostanihoz képest. Vannak egyébként periódusok az életemben. Most, hogy itthon vagyok, kezdem megint azt érezni, hogy jön egy mozgalmasabb időszak. 27 éves voltam, amikor kiálltam a Megatánc válogatóban a színpadra, majd ezek után 180 fokot fordult velem minden. Furcsa volt, figyelni kellett, hogy kontroll azért legyen bennem. Tudnom kellett az ismertséget kezelni. Most azt mondom, örülök, hogy nem húsz éves fejjel kerültem be, azt hiszem a korom is segített abban, hogy megőrizzem önmagam és ne szálljak el teljesen. Milyen indíttatással, reményekkel indultál a versenyben? Nem akartam megnyerni. Igazából a főnyeremény miatt senki nem akarta megnyerni a versenyt. Többet ért a zsűri és a szakma véleménye, mint maga New York és a Broadway. Nem is volt köztünk igazán rivalizálás, nem volt a mai tehetségkutatók értelmében vett verseny-hangulata a dolognak. Egyébként ma is jóban vagyok sok megatáncossal. Mikor döntötted el, hogy a táncot választod hivatásodnak? Tíz éves korom óta táncolok. Művészi tornáztam, ehhez pedig hozzátartozott heti szinten a balett. Mindig voltak gálák, ahol sokszor léptem színpadra és ahol nem feltétlenül kellett a szokványos torna-gyakorlatokat előadni. Emlékszem, a 90-es években volt nagy sláger Madonna Vogue című száma, amelyre betanultunk közösen egy koreográfiát és színpadon léptünk fel vele. Más volt, mint egy felépített gyakorlatsor és pont ezért tetszett. Azt hiszem, én akkor éreztem igazán, hogy jobban húzok a tánc, mint a sport felé. Milyen utat jártál be a művészi tornától a Megatáncig? A barátnőm szeretett volna a Pécsi Baletthez bekerülni. Éreztem, hogy talán nekem is tetszene, megpróbáltam a felvételit és sikerült, elsőre felvettek. Egy év balett után azonban éreztem, hogy valami más kell. Azt hiszem, a balett túlságosan kötött műfaj volt a számomra. Átmentem a Talentumba. Ez azért tetszett jobban, mert sokkal több stílust kipróbálhattam, szerettem kísérletezni és próbálgatni magam. Itt 1999-ben végeztem. Sok televíziós munkám volt már ezek után is, valamint táncoltam a Nemzeti Színházban, a Pesti Színházban és sok fellépésünk volt a Tavaszi Fesztiválon, valamint a Tháliában is. Akkoriban itthon nem volt olyan társulat, ahol szívesen és rendszeresen dolgozhattam volna, kellett még a szabadság és a kihívás. Kikerültem Mallorcára, Ibizára, majd 2006-ban hazajöttem. Ekkor jött a Megatánc. Majd pedig a Sztárok a jégen. Amikor felkértek, hogy szerepelj a műsorban, miért döntöttél úgy, hogy vállalod? Épphogy véget ért a Megatánc, szinte azonnal kezdődött a Sztárok a jégen. Elsőre nem tűnt számomra szakmailag nagy kihívásnak, azt hiszem kezdetben alábecsültem. Ennek ellenére nagyon megszerettem a műsort és az embereket, akikkel együtt dolgoztunk. Azóta volt korcsolya a lábamon, sőt a műsor után sokszor kérték, hogy mutassam be, mit tudok. Mondhatjuk, hogy a televíziós szereplések után hirtelen jött az országos ismertség, a felkérések. Hogyan lehetett ezt egyik napról a másikra feldolgozni? Megbolondultam egy kicsit. A csapból is én folytam, folyamatosan ott voltam a színen. A külvilágból sokáig alig érzékeltem valamit. Emlékszem, amikor vidékre mentünk bulizni a barátaimmal és bementünk egy szórakozóhelyre. Hihetetlen volt számomra amikor beléptünk és egyszerűen megnyílt a tömeg. Mondhatnám azt is, hogy furcsa, viszont egyben jó érzés is volt. Akkor érzékeltem igazán, hogy mi történik körülöttem. Amikor véget ért a két televíziós produkció, sok helyen nyilatkoztad, hogy szívesen nyitnál egy tánciskolát. Ez a terved meg is valósult. Megnyitottam a tánciskolámat, viszont az élet hamar úgy hozta, hogy választanom kellett. Pont akkor lendült be az iskola, amikor már tudtam, hogy Dubajba készülünk. Nehéz volt, de azt hiszem, akkor ez volt a helyes választás. Nem szívesen hagytam itt, de mint mondtam, választanom kellett. Tehát kiköltöztetek Dubajba. Milyen volt egy muszlim országban európaiként? Nem veszed észre, hogy muszlim országban vagy. Annyira multikulturális a közeg, hogy elsőre nem érzed, hogy egy másik világba csöppentél. Leginkább az életminőség az, ami az itthonihoz képest lényegesen jobb volt és változást hozott. Napfény, tengerpart, egy "plastic fantasy" világ. Furcsa volt, kezdetben sokkal nyugalmasabb és már-már túl tökéletes. Milyen hatással volt az új környezet a karrieredre? Könnyű volt megtalálni magad táncosként külföldön? Szakmailag nem, művészileg viszont fejlődtem. Most érzem magamon, hogy ez az elmúlt két év kellett ahhoz, hogy legyen annyi energiám, ami most, hogy hazatértem, ki tud törni belőlem. Sokan pont erre, a látszólag tökéletesre vágynak. Neked mit jelent az, hogy itthon vagy? Mi az, ami kint a leginkább hiányzott Magyarországból? Természetesen az anyukám, a barátaim, a szeretteim. Ezenkívül a természet. Ha azt mondják két éve, hogy ezt fogom mondani, magam sem hiszem el, de így van. Nem is gondolná az ember, mennyire jó az, hogy fák vesznek körül, hogy vannak igazi színek, valódi illatok és ízek. Mindennek megvan a varázsa. Kint kicsit olyan volt, mintha a Truman show-ban élnék. Most, hogy újra Magyarországon vagy, találkozol a régi barátokkal, a családdal. De mivel telnek a hétköznapok? Tervezel például nyaralást? A nyaralás és a tengerpart azt hiszem, két évig megvolt a számomra. Most egyelőre az anyukámra, a barátaimra és a munkámra figyelek. Ahogy hazatértem, már voltak megkeresések és folyamatosan próbálok, azóta is. Egy dubaji kapcsolat révén készülök ki Németországba, dolgozni, illetve itthon az Arizona Pódiumon lesz fellépésem egy est keretében. Ez azért is izgalmas, mert sokféle zenei stílust és korszakot mutatunk majd be, a 20-as évektől egészen napjainkig. Hosszú és kemény utat tettél meg a Megatánc óta. Mit gondolsz, mit hoz a jövő számodra? Ha 10 év múlva leülünk újra beszélgetni, milyen lesz az akkori Zita? Egyelőre nagyon sok munkám és feladatom van, amit szeretnék még megvalósítani. Ha azt kérdezed, hogy mi lesz, amikor újra itt ülünk, talán azt mondom és remélem, hogy már a gyerekemmel ülhetek itt. Bár még nincs mostanában ez tervben, de úgy gondolom hosszú távon az álmom egy szép család a férjemmel és gyerekekkel. Addig pedig természetesen sok tánc! (Szöveg: Habostorta.hu / Marton Móni; 1. fotó: Horváth Rea)