Ki ne játszott volna el a gondolattal, hogy milyen lenne más bőrébe bújni, akár egy napra is? A filmgyártás fellegvárában már elég sokan, főképp rendezői és írói berkekben. Azt hiszem kevesen vannak, akiknek ne jutna eszébe legalább egy "testcserés" film a mozitörténet palettáján. Úgy látszik az alapstory bevált recept a sikerre, hiszen az életet cserélgető hősök történetei általában kedveltek a nézők körében és szinte kivétel nélkül szórakozást biztosítanak. Ha lehet hinni a nézettségi statisztikáknak. A Másnaposok írópárosa sem fogott nagyon mellé. Vett két embert, akik bár jó barátok, mégis valami mindekettőjük életében hibádzik. Az egyik családos, sikeres, a munka megszállottja (Jason Bateman), a másik szingli, kalandvágyó és azt teszi, amihez épp kedve van (Ryan Reynolds). Egy átmulatott éjszaka után, azonban mindketten rájönnek, hogy voltaképp kipóbálnák magukat a másik bőrében. Egy szökőkútba vizelős pillanatkép elég ahhoz, hogy a néző elhiggye, akár vele is megtörténhet a csoda, nem kell hozzá más, mint egy hangos kívánság, egy áramszünet és egy szökőkúti szobor. Innen persze már nem nehéz kitalálni a story folytatását, melynek vígjátéki elemeit a Másnaposokon nevelkedett nézők jól ismernek. Elég talán annyit, hogy mindenki megtalálja benne a számítását, legyen az gyerekét nevelő egyedülálló anyuka, vagy szoft-pornóra kiéhezett agglegény. A korhatáros mozik körében talán az egyik legkönnyedebb esti időtöltés. Pontosan annyit nyújt, amennyi egy ilyen kaliberű rendezőtől és írópárostól elvárható. Sokszor sírósan, legtöbbször könnyezve, majd helyenként megmosolyogatatva frissít fel arra a két órára, amég a popcort szorongatva ülünk a mozi székeiben. Érdemes kipróbálni, ajánlható, fogysztható, barátoknak kötelező! (Habostora: Marton Móni)