Rakonczay Gábor: Egy percen múlt!
A magyar kenus elmondta, hogy élte túl az utat A sportember úgy fogalmazott a Kossuth Rádiónak adott telefonos interjúban, hogy az élete teljesen megváltozott, és még egyszer nem kenuzná át az óceánt. A balesetet követően a családja és a felesége tartotta benne a lelket. Rakonczay rekordot felállítva egyedül kenuzta át az óceánt, a 180 perc című műsorban elmondta: február 6-án reggel beszélt utoljára a feleségével, majd két-három órával később a hajóját felborította egy törőhullám. Rakonczay ekkor bent volt a kabinban, a hullám pedig leszakította a szellőzőnyílás burkolatát, így keletkezett egy több mint tíz centiméter átmérőjű lyuk, ezen ömlött be a víz. A hajó fejjel lefelé állt az óceánban, és a befolyó víz miatt nem tudott magától visszaállni eredeti pozíciójába. A kenus ekkor, mint mondta, biztos volt benne, hogy a jármű el fog süllyedni.A bajhoz hozzájárult, hogy előzőleg a hajó orrában lévő légszekrénybe is csomagokat pakolt, ami azonban nem szerepelt a tervező, Fa Nándor elképzeléseiben. Szerencsére egy kötelet rá tudott tekerni a tőkesúlyra, majd jött egy újabb hullám, így annak ereje és az, hogy Rakonczay is húzta a hajót, lassan visszafordította a járművet. "Körülbelül egy percen múlt, hogy nem megy le öt kilométer mélyre" - mesélte a kenus, akiaz Atlanti-óceánt átszelő túráján, valahol az óceán közepén elvesztette a kapcsolatot a külvilággal. A műholdas telefont a feleségével való beszélgetés után töltőre tette, majd a boruláskor egyből látta, hogy a készülék elázik, így a sorsa meg van pecsételve. Rakonczaynál három GPS volt, a fő készülék szintén tönkrement, a másodiknak lemerültek az elemei, tölteni nem tudta. A harmadik "vész GPS"-nek azonban volt egy olyan beépített akkumulátora, amely kibírta az utat, persze nagyon ritkán és óvatosan kellett használni, hogy működőképes maradjon - tette hozzá a hajós.Ez a készülék csak fogadni tudta a műholdjeleket, olyan eszközt, amely adni is tudott volna, nem vitt magával. A férfi elmondta: voltak olyan pillanatok, amikor elvesztette a hitét és menthetetlen a helyzet. "Ami tartotta bennem a lelket, az nyilván a feleségem és a családom." Az utolsó tíz nap sem múlt el félelmek nélkül, mert tudta, hogy a legtöbb baleset a hasonló hosszú utakon az utolsó szakaszon történik. A befejező távon ő is rendkívül fáradt volt, a kikötés előtti időszakban csupán másfél órát aludt. "Az első felfokozott érzés akkor volt, amikor odaértem a stég mellé, és odaszóltak, hogy esetleg a kötelet dobhatom, és akkor segítenek. Kérdezték, hogy honnan jöttem, mondtam, hogy a Kanári-szigetekről, akkor egy hatalmas nagy döbbenet, majd nagy éljenzés volt. Kiléptem, egyből összecsuklottak a lábaim, aztán két ember vitt, és ők támogattak, hogy üljek le, de még a székben a karfát is nagyon fogtam, hogy ki essek belőle, mert annyira elszoktam tőle." A hajós azt is elmondta, biztos, hogy ezek után még egyszer nem fogja átkenuzni az óceánt, bár a borulást, illetve a kapcsolat megszűnését leszámítva csodálatos út volt. (Forrás: Kossuth Rádió, MTV)