Újrakezdés: Felmelegítve csak a káposzta jó?
Mikor érdemes újrakezdeni és mikor meneküljünk a kapcsolatból? Nem véletlenül alakult ki a "felmelegítve csak a töltött káposzta jó" népi bölcsessége – számos tapasztalat mutatja, hogy az újrakezdett kapcsolatok legtöbbször kudarcra vannak ítélve. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének kivételek, és ne lehetne happy end a történet vége. Hiszen ahány szakítás, annyiféle ok a háttérben. Ám vannak sarkallatos pontok, amelyeken egészen biztosan elbukik az újrapróbálkozás – lássuk, melyek ezek! A régi sérelmek újra előkerülnek Megbocsátani meg lehet a dolgokat – elfelejteni nem. Ez sajnos mindig így van, ám az újrakezdésnél különös jelentősége van: ha egy-egy vitánál folyton felemlegetődnek a régi sérelmek, az bizony előbb-utóbb teljesen aláássa a kapcsolatot. Ha már újrakezdtétek, kezdjétek tiszta lappal – már amennyire ez lehetséges. Alapszabály legyen, hogy csak a jelenlegi gondot taglaljátok, és ne kerüljenek elő a régi ügyek! Az egyik fél lesz a nyeregben Ha a régebbi kapcsolatban az egyik felet értek folyamatos sérelmek vagy egy nagyobb (pl. megcsalás), könnyen kialakulhat a felmelegített viszonyban a felsőbbrendű-alsóbbrendű szereposztás. A sértett fél "kegyelmévé" válik az újrakezdés – a sértő pedig "meghúzza magát". Ez egy darabig mehet is, ám egy idő után egészen biztosan fellázad az elnyomott. Eszébe jut majd, hogy más társsal tiszta lappal kezdhetne, hogy egyenrangú félként kezelnék, netán még fel is néznének rá. És kétségtelenül a látómezejébe fog kerülni egy olyan ember, akivel ez lehetséges is lenne – és ha nem is vág bele a felkínált kapcsolatba, rájön, hogy van még sansza az életben – másnál. Ezért ha újrakezdtük, ügyeljünk arra, hogy bármi is történt a múltban, arra csakis úgy borítható fátyol, ha az újrakezdéssel le is zárjuk azt! Már nem találnak úgy vissza egymáshoz Persze ragaszkodunk egy-egy emberhez, a vele kialakított közös világhoz – ám sokszor ez kevés ahhoz, hogy újra fellobbanjanak a régi érzések. Bizony, az újrakezdésben elő-előfordulhat, hogy már nem izzik fel a parázs. Újra összebútorozunk, igyekszünk változtani azokon, amik régen problémát okoznak, úgy létezünk az újból kialakult kapcsolatban, mintha hímes tojáson lépkednénk. Nincsenek is veszekedések – de semmi sincs: minden langyos és kiüresedett marad. Az egymás nélkül töltött időszak, az előző együttélés negatív tapasztalatai, kiábrándulásai megakadályozhatják azt, hogy ismét szerelmet érezzünk társunk iránt. Lehet ugyan dolgozni azon, hogy valami ismét felizzon – ám ha nem megy, jobb viszlát-ot mondani… Kutyát látnak, szalonnát remélnek Az egyik legnagyobb csapda, hogy elvárásokkal kezdjük újra a kapcsolatot – azt reméljük, hogy a külön töltött időszak alatt megváltozott a társunk, és nem ugyanazokkal a problémákkal kerülünk szembe, mint anno. Újrakezdeni csak úgy érdemes, ha betökéljük, hogy társunk ugyanaz az ember, aki volt, ugyanazokkal a problémákkal. Lehetnek persze változások, javulások – de alapvetően ugyanazzal kell megbirkóznunk. Ha nem ment kicsiben, próbáljuk nagyban? Sok újrakezdő pár esik abba a hibába, hogy rögtön magasabb szintre szeretné emelni a kapcsolatot, mint amilyen annak előtte volt: összeköltöznek vagy épp gyereket vállalnak. Ez egészen biztosan csapda: magasabbra emelni nem lehet valami olyat, ami a saját szintjén sem működött. A felmelegített kapcsolatoknál alapszabály a lassú és fokozatos közelítés! Ha ehelyett beleugrunk a kapcsolat magasabb szintre emelésébe, nagy eséllyel kudarcot vallunk, és akkor is szétválnak útjaink, ha esetleg egy lassúbb tempóval valóban működőképes lehetett volna a kapcsolat. (Forrás: Napi Ász)