Te, én vagy mi?
Mennyit engedjünk egy párkapcsolatban? Mindenhonnan azt halljuk, hogy egy párkapcsolat alapja – a bizalom és a tisztelet mellett természetesen – az, hogy képesek legyünk kompromisszumokat kötni úgy, hogy mindeközben nem veszítjük el egyéniségünket. Nem elég azonban, ha csak az egyik fél törekszik arra, hogy áldozatok révén jobbá, gördülékenyebbé tegye a kapcsolatot. Fontos, hogy mindkét fél egyformán képes legyen és akarjon és kompromisszumot kötni, különben az ember úgy érzi, sokkal többet pakol bele a kalapba, mint a másik. Egy bizonyos kor elérése után mindenki rendelkezik már önálló, kialakult személyiséggel. Ez nem baj – inkább az lenne a baj, ha nem így lenne – hiszen az ember folyamatosan képes változni. Akivel sok időt töltesz együtt, az formál téged. Formálja az egyéniségedet, a szóhasználatodat, a szokásaidat. Biztos mindenki volt már olyan helyzetben, hogy átvett egy közeli barátjától bizonyos szófordulatot, amit ő gyakran használt – ugyanígy működik ez a személyiség alakulásával is. Gyakran elfordul – főleg egy kapcsolat elején –, hogy az egyik fél úgy érzi, sokkal többet tesz meg a harmónia érdekében, mint a másik. Ez valahol természetes, hiszen sokkal nagyobbnak érezzük a saját magunk által hozott áldozatot, mint a másikét. Ilyenkor üljünk le és egy picit képzeljük bele magunkat a másik helyzetébe. Vajon ő hogy látja ezt? Rá fogunk jönni, hogy igenis ő is hoz áldozatokat kapcsolatunkért. Ne nagy dolgokra gondoljunk. Elég, ha rájövünk, hogy tegnap este ő pakolt be a mosogatógépbe vagy kiszaladt a boltba margarinért, mikor nekünk nem volt kedvünk kimenni! Bár kis dolgok, igenis áldozatok, ugyanis, ha nem akarna a kedvünkben járni, biztosan nem tette volna meg ezeket. Már csak az a kérdés maradt, hogy mi az, amiben még engednünk kell, és mi az, ami már veszélyezteti az „én”-t. Erre sajnos nincsen általános képlet. Személyiségfüggő, hogy ki mennyit enged, azaz aki alázatosabb típus, több mindent fog változtatni addigi szokásain, a dominánsabbak pedig – valószínűleg – kevesebbet. Addig nincs semmi baj ezzel, amíg mindenkinek jó a felállás, de amint az egyik fél elkezdi magát kényelmetlenül érezni, változtatni kell a dolgon. Ilyenkor a legjobb, ha nyíltan kimondjuk sérelmeinket, mert egy felnőtt kapcsolatban mindig ez a legjobb módja a problémák megoldásának. A lehető legrosszabb megoldás az, ha olyannak tettetjük magunkat, amilyennek a másik látni szeretne minket. Nem arra kell törekednünk, hogy folyamatosan megfeleljünk társunknak, elég, ha alakulunk. Ez persze nem pillanatok alatt történik. Hosszú idő kell, míg egy pár teljesen összecsiszolódik, azonban, ha ez megvan és a felek egy irányba fejlődnek, megtalálják önmagukat partnerükben, akkor minden magától értetődővé válik. (Forrás: Kiskegyed)