Nő, színésznő, anya
Mérai Katalin számára a legfontosabb, hogy anyuka A Barátok közt sztárját a Kiskegyed riportere kérdezteéletéről, karrierjéről, családjáról, anyaságról. Kiskegyed:Gyerekkorodról mindössze annyit találtam a neten, hogy mezőtúri lányvagy. M.K.: Nagyon szép gyerekkorom volt. Ahogy mondaniszokták, burokban nevelkedtem. Apukámmal jártuk a mezőt, vadnyulathajkurásztam, búzatáblában szaladgáltam, pecáztunk, sátoroztunk. Jóvisszagondolni ezekre az idilli időkre. Anyukám pedagógus, nagyon sokatfoglalkozott a bátyámmal is, velem is. A művészet szeretete is gyerekkorombólered. Kiskegyed: Visszajársz aszülővárosodba? M.K.: Rokonaim már nincsenek ott, de barátok igen.Őket, ha tehetem, meglátogatom. Nagyon jó a kapcsolatom az akkori mentorommal,aki a színjátszó kört vezette. Az egyik legjobb barátnőm. Kiskegyed: Mindig is színésznőnekkészültél? M.K.: Nem, eleinte lótenyésztő akartam lenni… De márkicsi koromban is nyüzsi, szereplős kislány voltam. Van olyan fotó rólam, hogyülök a bilin, és közben egy kugliba, mint egy mikrofonba énekelek. Kiskegyed: A színház hozott afővárosba? M.K.: Igen, jelentkeztem a Színművészetire. Azutolsó rostavizsga után Kerényi Imre azt mondta, abban az évben nem vesznekföl, de szeretné, ha elmennék a Madách Színházba stúdiósnak. Kivételezetthelyzetbe csöppentem, életem első színpadi szereplésekor együtt játszhattamHirtling Istvánnal, Hűvösvölgyi Ildikóval, Moór Mariannával, Avar Pistabácsival, Für Anikóval. Kezem-lábam remegett... Kiskegyed: Nemcsak játszol, írsz, rendezel,gasztrooldalad van. De melyik a szíved csücske? M.K.: Mindegyik. Azt vallom, azember csináljon valamit teljes gőzzel vagy ne csinálja. Amikor a Madách Színházután a Vígszínházhoz kerültem, egy évig táncolnom kellett, akkor mutatták be azÓzt. Egy amúgy nagyon kedves kollégám egyszer keményen rám szólt, amikorlátványosan untam a mumpicjelmezt, hogy a hangulatom másokra is átragad, és hanem szeretem ezt a feladatot, akkor ne foglaljam a helyet mások elől. Rájöttem,teljesen igaza van. Ha nem érzem jól magam valahol, akkor el kell onnan menni. Kiskegyed: Könnyen váltasz ezekszerint. M.K.: Nem könnyen, megszenvedem, meggyászolom azelválásokat – legyen szó színházról vagy magánéletről –, de nem félekhatározottan dönteni. Beleragadni felemás helyzetekbe szerintem sokkalkeservesebb lenne. Kiskegyed:Úgy tudom, nem egyszer bontottál már föl eljegyzést is. M.K.: A párkapcsolatokban is ki kell tudni mondani,hogy ez a szerelem eddig tartott, és el kell engednünk egymást. Mert arratörekedni, hogy a másikat valahogy megváltoztassuk, nem érdemes. Én mindenkapcsolatomra hálás szívvel gondolok vissza, és azt nézem, mi mindent tanultambelőlük. Anyukám szokta mondani,: a nagymamám szerencsés természetétörököltem, nagyon elfogadó tudok lenni az élettel, nem rágódom a múlton. Ő isúgy gondolkodott valahogy, hogy minden napnak megvan a maga feladata, és csakarra kell koncentrálni, különben elaprózzuk magunkat. Kiskegyed: A kudarcot jól viseled? M.K.: Igyekszem úgy szemlélniminden helyzetet, hogy nekem abban mi a jó, nem pedig úgy, hogy mit vesztettem.Most például voltam egy musical-meghallgatáson, nagyon sokat készültem rá, denem én kaptam meg a szerepet. Ennek ellenére örülök, hogy elmentem aválogatásra, és megmutathattam magam ebben a szerepkörben. Kiskegyed: Anyaként ösztönösendöntesz vagy bújod a szakkönyveket? M.K.: A kettő nem zárja ki egymást.Egy biztos, igyekszem sosem dühből, indulatból dönteni. Ösztönből, de ésszel. Kiskegyed: A kisfiad koraszülöttvolt, korai fejlesztésre kellett járnotok. Jobban félted emiatt? Egyáltalán,aggódós anyuka vagy? M.K.: Nem vagyok és nem is voltamaggódós. Szerencsére Bálint koraszülöttségéből adódó laza izomzata nem egyvisszafordíthatatlan állapot volt, és ezt az elején is tudtuk. Édes, aranyos,érdeklődő baba volt, kilenc hónaposan kezdett beszélni, csodájára jártak. Azértkellett korai fejlesztésre vinnünk, mert a mozgásfejlődése kicsit lassabb volta kortársaiénál, de nagyjából egy hónapnyi Pethő intézetes, játékos tornávalbehozta a lemaradást. A torna hozadéka volt, hogy megismertem az egészségügy efontos, ugyanakkor méltatlanul kevés figyelmet kapó területét. Szívügyem lett aKorai Fejlesztő Alapítvány, és azóta önkéntesként segítem a munkájukat,leginkább a Down-szindrómás babákat, kisgyerekeket. Kiskegyed: Úgy tudom, a párod voltgyesen a fiatokkal. Ez még mindig szokatlan Magyarországon. Jól választottálpárt, vagy szerencséd volt? M.K.: Mikor megismerkedtünk, máregyikünk se volt kezdő a párkapcsolatok terén, a párom harmincnégy volt, éneggyel több. Egyikünknek se volt még gyereke, de vágytunk rá. Mind a kettentisztában voltunk vele, milyen társat szeretnénk, és mit kell tenni azért, hogyegy párkapcsolat működhessen. Mit jelent egy másik embert elfogadni, küzdeniérte. Első pillanattól úgy éreztük, hogy összetartozunk, és az első randevúután egy hónappal ott volt Bálint a pocakomban. Nem volt kérdés, hogy vállalunk-egyereket vagy sem. Ahogyan az sem, hogy így, immár hárman egy család leszünk. Forrás: Kiskegyed