A nagy félrelépés
Angyal András táncról, kalandról és szerelemről mesél ANők Lapja riportere hosszú idő után végre időpontot tudott egyeztetni AngyalAndrással, akinek bár hosszú ideje felesége van, hétről hétre más nőkhöz simuloda a képernyők előtt. Nők Lapja: Ez az időszak nagyon kemény tempótdiktálhat neked... hetek óta üldöztelek, mire végre beszélni tudtunk. Hogybírod? Angyal András: Nagyon élvezem ezt a műsort akezdetektől, de tény, hogy kezdek fáradni. Egyszerre vagyok tánctanár,koreográfus és pszichológus is, ami igen megterhelő. Nők Lapja: Pszichológus? Angyal András: Igen, úgy értem, hogy lelkileg istámogatnom kell Dórit(táncpartnere, Szinetár Dóra – a szerk.). Nemérzi mindig úgy, hogy amit egy-egy adott koreográfiában csinálunk, az valóbanjól áll neki, az valóban menni fog. Nem kis feladat erről meggyőzni egyhatározott színésznőt, aki ráadásul mindig történetként tekint egy-egy táncra.Rendre úgy kell felépítenem a koreográfiákat, hogy bőven legyen mondanivalójuk,ami nem kis feladat hétről hétre. A begyakorlásukra pedig alig 3-4 nap marad.Ráadásul neki is, nekem is ott vannak a mindennapi feladatok, amelyekritmusából nem eshetünk ki. Nem mindig érkezik nyitottan a próbára, az éndolgom az is, hogy lelkesítsem, felrázzam, erőt adjak neki. Nők Lapja: Mi mindent csinálsz még? Angyal András: Tanítok a saját tánciskolámban, Pesten,emellett vidéken, Kálon is egy iskolában, és nyáron már újra versenyzek is,amire szintén készülni kell. Ráadásul két barátommal most nyitunk egy közöstáncműhelyt, ahol a klasszikus és latin vonal mellett a modern is órarendrelesz tűzve. Nők Lapja: Hogy viseli a barátnőd ezt a felhajtást ésazt, hogy alig lát? Angyal András: Szerencsére szuper a kapcsolatunk,hamarosan két éve, hogy boldoggá tesszük egymás mindennapjait. Sajnos voltakmár időszakok korábban is, amikor nem tudtam vele annyit foglalkozni, amennyitszerettem volna, és emiatt akadtak nehezebb napjaink, de mára megtanultuk jólkezelni ezeket. A legszebb az egészben, hogy mindig előre lehet tudni, mikortóllehetünk újra sokat együtt, most vágjuk a centit, és számoljuk, hányat kell mégaludni. (nevet) Tény, hogy mostanában csak az időm 10%-áttöltöm otthon, és nagyon hálás vagyok a türelméért, a támogatásáért. Nők Lapja: Ha jól tudom, a kedvesed is táncos.Gondolom, jobban megérti a helyzetet, mint egy civil lány. Angyal András: A probléma a civil lányok esetébenabból adódik, hogy nehezen értik meg, a táncosok között egy-egy érintés egészmást jelent, mint otthon. Mivel a parketten és a próbán megszokott a partnerrelaz ölelkezés, a közelség, előfordul, hogy amikor fellépés után ünnepelünk, azölembe ül a táncos párom, vagy épp megölel. Ha valaki nem tudja helyén kezelniezt a dolgot, az csúnya féltékenységi jelenetet vagy akár szakítást iseredményezhet. Szerencsére a kedvesem táncosként pontosan tudja, hogy ezeknek agesztusoknak nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani. Nagyon boldogok vagyunkegyütt, csakis vele tudom elképzelni a jövőmet. Nők Lapja: 11 éves korod óta táncolsz, Keleti Anditánciskolájában kezdted, és azóta gyakorlatilag körbejártad Európa parkettjeit… Angyal András: Így van. Világot láttam, nyelvekettanultam, és rengeteg élményben, kalandban volt részem. Hála a különböző viccesvagy épp nehéz helyzeteknek, életrevaló és gyakorlatias lettem. Például, amikoregy verseny után, egy szombat estén, fellépő ruhában ott maradsz az utcán, mertsajnos érkezéskor izgalmadban bezártad a slusszkulcsot a járgányba, az igényelnémi szervezési bravúrt. De az is vicces, amikor nyitott sliccel táncolod végiga számot, mert a szünet olyan rövid volt, hogy mosdó után már nem jutott időd felhúzni. Nők Lapja: Ha véget ér a műsor, folytatod a táncot avilág körül? Angyal András: Ez a terv, és végre sok-sok időt töltökmajd együtt a párommal és a családommal. Addig azonban, arccal előre, Dórivalegyütt, a finálé felé! Forrás:Nők Lapja