"Így találkoztunk..."
Keresztes Ildikó őszintén mesél férjével való megismerkedésükről „Ma már tudom, hogy tudat alatt már akkor isaz igazi társamat kerestem, azt a fiút, aki mellett biztonságban érezhetemmagam. Eleinte azt gondoltam, egy olyan erős karakterű nő, amilyen én vagyok,bizonyára egy még keményebb, macsó típusú férfit fog bevonzani. Hamar rájöttemazonban, hogy az ilyen pasik engem nem érdekelnek. Egy hozzám hasonlómediterrán típusú fazonnal én legfeljebb közlöm, hogy szóljon, ha abbahagyta aszínházat, és kiröhögöm. Általában pont az ellentéteim vonzanak, a higgadt,józan gondolkodású férfiak, ami persze nem azt jelenti, hogy nincsenek közöspontjaink, hiszen egyetlen kapcsolat sem működik e nélkül. Azért perszeakadt bőven dolgom üres fejű hóhányókkal is. Megtévesztette őket a munkám, megaz a kis felszínes bulista, akinek első ránézésre látszottam. Ez a kettősségazóta is végigkíséri az életemet. Az X-Faktorban is ezért nem tudták a nézők,hova tegyenek. Ez a nő az egyik pillanatban jópofizik, vagány, akár egy pasi, amásikban meg elérzékenyül, mint egy romantikus liba, és a nyílt színen bőg.Most akkor milyen? Tény, hogy sokszínű, szélsőséges kedélyű ember vagyok – ésakkor még nagyon finoman fogalmaztam –, és jó időbe telt, mire fel mertemvállalni magam így, ahogy vagyok. Alighanem későn érő típus lehetek. A férfiakhúszévesen fel se tételezték rólam, hogy egy kis szórakozásnál többre, esetlegmélyebb kapcsolatra vágyhatok. Pedig ígyvolt. Hamarosan be is lépett az életembe Kicska Laci, az Edda majdanibasszusgitárosa. Szinte mindenben az ellentétemnek bizonyult. Én szenvedélyesvoltam, ő hűvös. Én kitárulkozó, ő visszafogott. Én „add Uram, Isten, demindjárt", ő megfontolt. Én harsány, ő csendes. Valahogy mégis nagyonösszeillettünk. Aztörtént, hogy az OSZK-ban jártam egy dzsesszzongoristához, Garay Attilához,hogy megismerkedjem a műfajjal. Ott találkoztam Tóth Gyurival, aki megzongoraórákat vett tőle. Éppen énekesnőt kerestek az amatőr együttesükbe –akkor, azt hiszem, Piknik volt a neve, de ez folyamatosan változott, mígnem aRózsaszín Bombázóknál kötöttek ki –, és én megörültem a meghívásának. APiknik-fiúk remek zenészek voltak, korukat messze megelőző dzsessz-funk-rockosfúziós zenét játszottak, egyből megtetszettek nekem. A Podmaniczkyutcában, Tóth Gyuriék házának dohos pincéjében próbáltak mindig, ott futottambele Kicskába. Fogalmam sem volt, hol tanult basszusgitározni, de őstehetségnekbizonyult, ráadásul olyan humorral, hogy én folyton a hasamat fogtam aröhögéstől, ha megszólalt. Eleinte azonban tüntetően nem vett rólam tudomást. Márpedig haegy csaj bekerül egy férfibandába, ott rendszerint megbolydulnak a hormonok.Most is ez történt, előbb az egyik srác csapta nekem a szelet, aztán a másik,csak éppen a Kicska nem akart észrevenni. Nem mintha azt hittem volna, hogymindenkinek tetszenem kell, dehogy! Csak fura volt a Laci a megfejthetetlenhallgatásával, a visszafogottságával, a kisfiús szemérmességével, meg azzal aflegmával, hogy nyomuljon csak a többi srác, ő ugyan nem áll be a sorba. Végül énkezdeményeztem: meghívtam C. C. Catch-koncertre. Elég nagy dolognak számítottakkoriban, ha egy külföldi előadó érkezett Magyarországra, és ráadásul nemakartam, hogy kárba vesszen a jegy, amit a BS-be kaptam. De azért eléggéátlátszó volt a dolog, már csak azért is, mert ezen a fajta popzenén mindkettenröhögtünk. Megdumáltuk Lacival, hogy a koncert előtt nálam, az albérletembentalálkozunk. Izgatottan be is állított, és mondanom sem kell, aznap este nemmentünk koncertre. Így kezdtünkel járni. Pontosan emlékszem a dátumra: 1987. március 9-én történt. Másnapünnepeltem a névnapomat, és húsz évvel később pontosan ezen a napon házasodtunkössze. Azonnal megéreztem, hogy ő az, akit keresek. Teltek a napok, a hónapok,és legnagyobb meglepetésemre ezalatt sem derült ki róla, hogy valamiben nefelelne meg. Fülig belezúgtunk egymásba. Tisztánemlékszem arra a napra, amikor bemutatott az édesanyjának, Zita néninek. Akkortudtam meg, hogy Laci papája abban az évben halt meg, amikor én áttelepültemMagyarországra. Nincsenek véletlenek. Alig vártam az első évfordulónkat, hogyvégre elmondhassam magamról: egy éve járok egy fiúval! Óriási dolog volt ezszámomra." Forrás: Blikk