Akkorát ment, mint még talán soha. Hangjával, arc- és testjátékával tucatnyi színészóriást idézett meg Rátonyi Róberttől, Páger Antalon át Latinovits Zoltánig, beszédének virtuóz prozódiája pedig hol Vörösmarty Mihály látomásos verseit, hol Seres Rezső kupléit, hol Kármán Imre operettjeit reminiszcencálta. Addig … Folytatás