Filmről, szerelemről
Exkluzív interjú Rudolf Péterrel Háromhét múlva, március 15-én debütál Magyarország legnagyobb horderejű tévésorozta,a Kossuthkifli, ami Fehér Béla regénye alapján készült, és aminek Rudolf Péteraz atyja. Ezzel kapcsolatban kérdezte a színész-rendezőt a Blikk riportere. – Álltmérlegen az utóbbi időben? Igen, és egyre kevesebbet mutat. Afilmsorozat-vágás hizlal, ellenben, ha az ember életébe belép egy új kutya – éskarácsonykor úgy csapódott hozzánk egy eb, mint egy B-kategóriás amerikaivígjátékban – az bárkit lefogyaszt. Napi szinten nagyokat futunk az erdőben. – A Kossuthkifliemberfeletti munka volt. Nem viselték meg a szervezetét a 20 órás forgatásinapok? Munka közben nem érzi az ember. Felmegy az adrenalin. Színpadon még azt sem érzékeled, ha ripityára töröd magad –előadás után gyanakszol, történhetett veled valami. Az elmúlt két évem egyilyen kitágított pillanat. – Viccelődnekmár a kedvenc pékségében a Kossuthkiflivel? Ha megszeretik a sorozatot, nyilvánlesznek ilyen-olyan reakciók, de ennek kapcsán inkább Haumann Péter receptjeiután érdeklődhetnek majd. Az én életemet persze egy ideje övezikvendéglátóipari szlengek. Az Üvegtigris büféje környéki bemondások után, abbanreménykedem, hogy a Kossuthkifli speciális nyelvezetéből is megragad pár aköznyelvben. – Mondanaegy példát? "Nem áll haptákba agenerális." Ami egy speciális kifejezés egy elég egyszerű, de fontosproblémára. – Aforgatáson azt mondta, az antennák eltüntetése lehet a legnagyobb kihívás. Arra utaltam, hogy praktikusértelemben nyilván nem lesz egyszerű egy 19. századi üldözéses történetet, egy"roadmovie-t" leforgatni 2013-ban. Azt hiszem, hogy ilyen mennyiségűszámítógépes technikát igénylő feladat magyar filmben még nem volt. Amellett,hogy meg kell tisztítani a képet az antennáktól, hirdetésektől,kaputelefonoktól utómunka során, fel is kell építeni egy világot. Szellemek,lelkek közlekednek magától értetődő egyszerűséggel ebben a világban. Meseszerű elemekkeverednek a forradalom mindennapjaiba. Pozsonyból kell eljutnunk Debrecenbe aforradalom közepette, átkelünk a Dunán, áthajtunk korabeli városokon. Ahatalmas költségvetésekből előállított amerikai sorozatokkal kényeztetett nézőkmár nyilván nem elégednének meg a Pirx kapitány jellegű megoldások bájával. – Az Önéletében volt már misztikum? Igen, a Kossuthkifli forgatásán. Haezt a sorozatot idén nyáron kellett volna fényképezni, akkor nem készült volnael. Annyit esett. 2013 nyarán valami olyasmi történt, amit csak égi jelkénttudok értékelni. Nem esett az eső! Mármint munka közben. Előfordult, hogykiadtam az ebédszünetet, elkezdett esni, és mire a sátrakban megettük akajánkat, elállt. Percre pontosan. Csak egyszer zuhogott, ami nekemdramaturgiailag kifejezetten kapóra jött. Épp egy romantikus, Jókais jelenetrekészültünk, mikor leszakadt az ég. A kitagadott leány bőrig ázik kedvesével,dörög az ég, csapkodnak a villámok. Köszönöm ezúton is a sorsnak. – Atörténet másik vonulata az árulás. Volt benne része? Elmúltam ötven éves, nem lettemremete, következésképp, magam is követtem el hibákat, és én is hordozoksebeket, de csínján a gyors ítéletekkel! Megtörtént már velem, hogy amikorösszehozott a sors az "árulóval", és felfeslett a múlt, kiderült,félreértések sokasága hozott létre egy helyzetet, amelyet árulásnak hittem.Szóval, lehet újrakezdeni... – Legendásanönirónikus humora talán e rácsodálkozásoknak is köszönhető. Inkább arra gondolok, hogy fortyogóországban élünk, ennek minden előnyével és egyre több hátrányával együtt. Mitesszük ilyenné. A békéhez vezető út nyilván az lenne, ha előbb ki-ki magávalszámolna el, az önirónia az első lecke, de meg kell mondjam egyre nehezebbpolgári eleganciát számon kérve közlekedni a világban. Iszonyatos dolgokrólszerzünk tudomást minden pillanatban. Most úgy jöttem el otthonról, hogy ahíradóban fekete csuklyás emberek megkötözött rabokat vittek a tengerhez, és anyakukhoz emelték a kést, miközben én kentem a vajat pirítósra. Ha ezt ötvenéve látta volna a nagymamám, sosem tért volna magához. Mi arra kényszerülünk,hogy megszokjuk. Nekem egyre nehezebben megy. – Irigykedőmegjegyzések nem jutottak vissza a fülébe? A Kossuthkifli mégiscsak a honitelevíziózás legnagyobb projektje. Nyilván bárki jutna ilyen lehetőséghez,találna okot az arra hajlamos , hogy megkérdőjelezze az illető jogosultságát.Egy kortárs magyar regényből készül egy 6 részes kosztümös filmsorozat a magyartelevízióban, több mint száz nagyszerű magyar színész közreműködésével. Gondolomennek nehéz nem örülni. Én csak azt javaslom hogy a végeredmény után ítéljükmeg a döntés ésszerűségét. – Nemhagyhatja minden hidegen. Az ostobaságok felbosszantanak, de afülembe visszajutó ostobaságoknak van egy olyan mennyisége, és minősége ami márinkább szórakoztat. – Mit üzenazoknak, akik szerint Ön a 740 milliós költségvetésű Kossuthkiflivel bizonyárajól megszedte magát? Kik ők? Tapasztalatom szerint nem anézők agyalnak ezen. Márpedig ha kollégák, akkor nyilván bizonyostapasztalataik alapján merül ez fel bennük. Akik ismernek, pontosan tudják, hogyépp azért lettem egyben producere is a filmnek, hogy csökkentsem a megkötendőkompromisszumok számát. Minden a filmnek lett alárendelve. Utólag meg kellmondjam keményebbnek kellett volna lennie Rudolf Péter producernek Rudolf Péterfilmrendezővel szemben. Hozzáteszem, az lenne a normális,hogy egy ilyen léptékű projekt korrekt végigvitele meglátszódna az illető anyagi helyzetén. Nem szégyellném. Ez lenne az egészséges. Ha nemlennénk bezárva a speciális nyelvünk okán a Kárpát-medencébe, egy ilyen jellegűtörténettel a világpiacon is meg lehetne jelenni, de hagyjuk is ezt a kérdést.Várok mindenkit a képernyő elé. Pénz a filmben – nem a zsebemben. – Leszkeretezett név a stáblistán? Sajnos, igen. Balikó Tamás haláladrámaian érintett. Milyen a sors? Épp az ő jelenetét vágtuk, mikor megtudtam. – Nemrégment a tévében a három Üvegtigris, és hamarosan jön a hat Kossuthkifli. Ez féléven belül kilenc egész estés játékfilm. Érzi a rekord illatát? Eszembe nem jutott, de örülök, hogyaz Üvegtigris folyamatosan jelen van, ezt az utcán is érzékelem. – Hazánkpopkulturális örökségének része lett az „Ízirájder, öcsém!" Bevallom, ezen nem csodálkozom, mertmár forgatása közben is idézgettünk a történetből. Magam is annyira röhögtem,az első olvasáskor, mint később oly sokan. – Önátlagpolgár? Szellemiségemben –igen. Nem gondolokmást magamról. Nem vagyok elitista. Szüleim első generációs értelmiségiek.Sosem fedik, honnan jöttek. Én sem. – AKossuthkifli forgatásán családját is rendezte, hiszen felesége főszerepelt,fia, és lánya pedig kisegített. E tapasztalat miként csapódott le Rudolfék házatáján? Szó volt róla, de Olivér végül nemjött dolgozni egyéb elfoglaltsága miatt, csak látogatóba. Szonja egy ideigvelünk robotolt. Büszke vagyok rá, hogy megszerettette magát a stábbal. DeEszterrel együtt dolgozni... nem akarok patetikus lenni, de ez egy újabblehetőség volt, hogy beleszeressek a feleségembe. Nagyon örülök, hogy ezt akockázatos lépést megléptük, hiszen egy púpos arisztokrata , idős asszonytalakít, olyan sminkben, hogy alig lehet rá ismerni. Megelőlegezem – nagyalakítás. – Idénünneplik a 25. házassági évfordulót. Legyen kedves befejezni a mondatot. Aházasság... Kihívás, de megéri. Forrás: Blikk