Kényszerből nősült
Szörényi Levente könyvében mindent elmond „…elég baljóslatúnak látszott ajövő, s mikor jöjjön a jó hír, ha nem ilyenkor? Ilyenkor jön. 1970 nyarán, azORI-turné során, Siófokon megtudtam, hogy apa leszek. Arról már volt szó,hogyan jöttem össze két évvel korábban Kováccsal. (…) Elmentem Dubrovnikbafilmet forgatni, és ott összekeveredtünk. Adta magát az alkalom, és nem voltokom nemet mondani rá. Aztán úgy is maradtunk. Együtt. A dátumokból mindenegyértelmű. 1970. október elején mondtuk ki az igent, ’71. március 30-án pedigmegszületett Örs fiam. A kettő között ugyebár nincs kilenc hónap. (…) Mit nemondjak, először rendesen összecsináltam magam a feladattól. Házasság, gyerek,felelősség… Meg is mondtam Kovácsnak. Hogy szerintem ez korai. Főleg, hogy éppnincs egy garasom se. A jólétnek vége volt, a letiltás, a balhék megtépázták abandát. (…)” Levente aztán végül mégis együtt maradtgyermeke anyjával, Kovács Zsuzsa színésznővel. „Akármennyire nem fűlött a fogam a nagyfeladathoz, egyszerűen nem volt szívem otthagyni Kovácsot és a helyzetet. Mégiscsakaz én gyerekemet várta. Ilyenkor az ember nincs döntési helyzetben. Tetszik,nem tetszik, tenni kell, amit tenni kell. Teljesen mindegy, hogy legényfogóakció volt-e a terhesség, vagy sem. Az események kijelölték az utat, smenekülni onnantól már csak előre lehetett.” Levente még nem volt negyvenéves, amikorelvált ember lett. Ahogy a Szörényi – Rohan az idő című könyvben leírta, nagyharc nem volt a bíróságon: hagyta, hogy a fia az anyjánál maradjon. KovácsZsuzsa mégis elsírta magát. „Hülyék ezek a nők.Főleg a színésznők. Minden úgy történt, ahogy akarta, erre elsírja ott magát.Sok kérdést már megoldottam életem folyamán, de a nőket megérteni... Együttlaktunk a válás után hosszú hónapokig. Őszig. Akkor mentem csak albérletbe. Énlent, Kovács fönt, az emeleten. Nem volt kellemes.” Hosszú évekig haragudott a volt feleségére, nemis hajlandó másképp beszélni róla, csak a vezetékneve említésével. „Kováccsal szerencsére már elmúltak azindulattal teli, ellenséges évek. Örs fiam ügyesen rendezgeti a dolgokat.Nyugodtan le tudunk ülni egy asztalhoz karácsonykor, kulturáltan elbeszélgetünkolyankor, de elfelejteni ezeket az értelmetlenségeket máig nem tudom…”