Oldal.Info
Tökéletes pár
Bochkor Gábort és Várkonyi Andreát egymásnak teremtették Íme, a teljes interjúVárkonyi Andreával és Bochkor Gáborral, melynek rövidebb változata a Bors TéliExtra Magazinban jelent meg. Most bővebben beszélnek arról, hogyankarácsonyoznak kislányukkal, Nórival. Izgultak, amikor a kritikus hetedik évben jártak? Hisznek azezoterikus dolgokban? Gábor: Engem teljesen hidegen hagynak az ezoterikus dolgok.Bevallom, a hetedik évben eszembe jutott, hogy na most mi lesz? De mivel mosthárom évvel ezen is túl vagyunk, csak mosolygok az ilyeneken. Andrea: Vannak dolgok amiben hiszek, de ez a hetedik év dolog nemtartozik közéjük. Amint a gyakorlat is mutatja, jól is teszem... Hogyan látják magukat most, tíz évtávlatából? Mennyit változtak az első évhez képest? G: Tíz év alatt még párkapcsolat nélkül is sokat változik azember. Nyilván mindketten sokkal érettebbek vagyunk, van egy kislányunk, egycsaládot kell közösen "menedzselnünk" és még arra is ügyelnünk, hogyegymás számára is érdekesek maradjunk ennyi év elteltével is. A: Sokat változtunk. Család lettünk, mindkettenfelelősségteljesebbek, de abban semmi nem változott, hogy egymásra isodafigyelünk ugyanúgy mint az elején. És felesleges dolgokon már nem vitázunk. Miben engedtek, és mi az, amiben ennyiidő után sem hajlandók? G: Ezek a dolgok napi szinten történnek, így dől el ki mibenenged, de lényegében egyikünk sem akarta megváltoztatni a másikat és ez alényeg! A: Talán jobban látom már amikor Gábor a napi daráló miattingerültebb és tudom, hogy ha nem úgy reagál ahogy én elképzelném az nem nekemszól, így nem is csinálok ebből ügyet. Kezdettől fogva nem befolyásoltukegymást abban, hogy a másik hogyan szokott kikapcsolódni, a kialakultdolgainkba nem szólunk bele, nem akarjuk egymást megváltoztatni. Mindketten karakteres, erős emberek. Mi az, amiben Andi afőnök, és mi az, amiben Gábor? G: Szinte minden családi döntést közösen hozunk meg. Afőnökösködés amúgy sem jellemző a családunkra, még a lányunkkal szemben sem.Mindent megbeszélünk és demokratikusan döntünk. A: Nóri mindennapi terelgetésében van talán egy kis jórendőr-rossz rendőr felosztás és én vagyok a rossz rendőr. Amúgy nincsenekkiosztva főnöki szerepek. Szép hosszú idő ez a majd tíz év. Azkülönösen ritka, hogy ismert emberek ennyi ideig együtt maradjanak. Mindenkapcsolat más és más, de mindegyikben van egy kapocs, ami összetartja. Önöknélmi ez a kapocs? Mi az a hajtóerő, amitől együtt tudnak menni az úton? G: Ha egy közös kapcsot kell kiemelnem, az mindenképpen akislányunk, Nóri. Annyi év után, amikor az ember saját magának hozta meg adöntéseit, a prioritások áthelyeződnek, főleg egy családban. A: Nem gondolom, hogy az ismert embereknél ritkább ez, csakrólunk köztudott az életünk alakulása azokkal szemben akik nem a kirakatbanélnek. Nyilvánvalóan a legerősebb kapocs Nóri, de nem szeretem ha ezt a választúgy értelmezik, hogy ő tart minket össze. Egymást tartjuk össze és csak agyerekünk miatt nem maradnánk együtt ha nem éreznénk úgy, hogyösszetartozunk. Mit kezd a kislányotok azismertségükkel? Van-e Önökben félelem, túlóvás emiatt? G: Azt hiszem, pont a helyén kezeljük ezt a dolgot. Elmondtukneki, miért van az, hogy apát, anyát sokan megismerik, megszólítják és hogyemiatt bizony őt is sokan ismerik. De azt is megértettük vele, hogy ez nem egykiváltság, ami jár, hanem a munkánk velejárója és hogy az ismertséggel nemszabad visszaélni. A: Nagyon igyekszünk a születése óta figyelni arra, hogy ne egyburokban nőjön fel, hanem a valódi világban. Folyamatosan tanítgatjuk arra,hogy a mi sikereink nem az ő sikerei, azokat majd neki kell elérnie. Ki játszik többet Nórival és hogyan? Kihez fut oda, haelesik, vagy valami problémája van? G: Ki mikor van többet vele. Hétközben én töltöm a délutánokatNórival, mivel Andi délutántól már a tv-ben van. De Andi is csinál Nórivalkülön csajos programokat. Ha baj van, először Andihoz megy, ilyenkor mindiganya az első. A: Ugyanúgy mint minden kisgyereknél, anya csak egy van, és eznagyon jó érzés. Vannak lányos programjaink, együtt megyünk Szegedre amikornekem mennem kell az egyetemre, barkácskodunk sokat, legutóbb nagy itthonigyertyakészítésbe kezdtünk. Ugyanakkor muszáj elmondanom, hogy Gáborral egészenrendkívüli apa-lánya kapcsolatuk van, a kölcsönös rajongáson túl nagyon mély akapcsolatuk és mindig meghatódom mikor nézem őket együtt. Örülök, hogy Gáborbólennyire jó apuka lett. Milyen önöknél egy hétvége? Vannak rendszeres vasárnapiközös ebédek? Olyankor ki főz? G: Miután hétközben szinte sosem tudunk együtt ebédelni,vacsorázni, különösen ügyelünk arra, hogy legalább hétvégén leüljön a családegy asztalhoz. A családban amúgy is én vagyok a házi séf, így hétvégenként istöbbnyire rám hárul ez a feladat. A: Mielőtt Gábort megismertem, szerettem főzőcskézni. Miótaegyütt vagyunk inkább nem megyek a konyha közelébe csak rendet rakni, mertegyszerűen annyira jól főz, hogy mellette nekem ciki bármivel is próbálkoznom.Vele olyan mintha mindig étteremben ennék. Imádom amiket csinál!! Hogyan oldják meg azt a gyakorlatilag megoldhatatlanőrületet, hogy szeretnének otthon is lenni, de menni kell a nagyszülőkhöz is?Leosztják a napokat, vagy mindenki önöknél ünnepel? G: Ez a legegyszerűbb: szenteste minden nagyszülő velünk van,így nagycsaládi körben ünneplünk minden évben. A: Nálunk ebből sosem volt őrület. Ők jönnek én pedig remélem,hogy az én gyerekkori karácsonyi emlékeimet az unokájukkal együtt vissza tudomnekik adni. Mennyire van szükségük függetlenségre? G: Nagyon és ezt mindketten szigorúan be is tartjuk. Nálunkegyáltalán nem jelent problémát, ha a másik egyedül vagy barátokkal utazik elkülföldre, de napközben sem nyomozgatunk a másik után, hogy ki hol van. Ennyireeltérő időbeosztás mellett ez nem tudna másképp működni. A: Szükségünk van rá, felnőtt szuverén emberekként ismerkedtünkössze, és erre szükségünk is van. Egyikünk sem gondolja úgy, hogy akapcsolatunk azon múlna, hogy a kanapéhoz kötözzük a másikat amikor nem vagyunkmellette. Bízunk egymásban és a kapocsban ami van köztünk. Az együtt töltött közel tíz év távlatából, most hogyangondolkodnak a házasságról? G: Ugyanazt, semmi szükség rá. Mi el vagyunk nélküle. A: Épp az elmúlt 10 év bizonyítja, hogy kicsit sem hiányzik. Azzal, hogy nem írják alá a papírt, nem érzik úgy, hogymegvédik magukat a totális elköteleződéstől? G: Szerintem egy közös gyerek a legnagyobb elkötelezettségegymás iránt ellentétben egy papírfecnivel. A: Egyetértek, és utálom ezeket a kérdéseket, megmondomőszintén. Boldogok vagyunk, már 10 éve. Mi kell ennél több? Ki tudják mondani az érzéseiket? Ki szoktákmondani egymásnak, hogy szeretlek? Igen. Igen. Forrás: Bors