Előbb tantuszt, aztán kétforintost, végül telefonkártyát kellett az embernek a zsebében hordania a 20. században, ha valakit fel akart hívni nyilvános telefonfülkéből. Ma már teremtett lelket nem látni bennük, mégis vannak még – hivatalos nevükön – nyilvános távbeszélő állomások. Miért?