Magányosabbak vagyunk, mint valaha, mégse merünk felnőttként barátkozni, pedig nagyon sok lehetőségünk van rá
Az első barát, akit felszedtem az általános iskolában valahogy így történt: kinéztem magamnak az udvaron, odaballagtam hozzá és megkérdeztem tőle, lenne-e a legjobb barátnőm. Igent mondott. Most képzeld el, ahogy odalépsz valakihez egy kocsmában felnőtt fejjel és megkérdezed ugyanezt… Kétlem, hogy hasonló sikerrátával működne a dolog.