Havasi Virág: A baba
Ilka a hideg kőkeresztre tett egy szál virágot. Topánkája elmerült a sárban, ahogy megkerülte az apró földkupacot, majd a szomszédos keresztre is tett egyet. Felpillantott az apjára, akinek kalapja takarta az arcát. Egyedül a száját lehetett kivenni a korareggeli szürkületben. Mintha megremegett volna.