Tíz hónappal ezelőtt úgy festett, hogy az „arab tavasz” lángjai átölelik a földközi-tengeri térség egyetlen maradék családi diktatúráját, a szíriait is. Az autokrata elnöknek, Basar el-Aszadnak azonban kollégáinál kevesebb félnivalója van: tábornokai nem árulták el, mint az egyiptomi Mubarakot; politikai ellenfelei és a népharag nem késztették menekülésre, mint a tunéziai Ben Alit; s az a módszer, amelyet eleinte Kadhafi alkalmazott Líbiában – fegyverrel pusztítani a lázadókat –, külföldi katonai ellenerő híján őnála eddig eredményesnek bizonyult. ACZÉL ENDRE írása.