Hisztérikus rohamok az RTL-Klubnál
A tyúk meg az ábécé közötti viszonyhoz hasonlítanám kapcsolatomat a Forma 1-hez. Magyarán: ideális közönség vagyok. Semmit nem tudok jobban a sportközvetítőknél, semmivel nem látok többet a pillantnyi helyzetből, mint ők, s bármit mondanak a versenyzőkről, szavaikat én izgalmas újdonságként iszom. Ők az én vezérlő angyalkáim, nekem csak velük igazán izgalmas az, amin a hozzáértő közönség saját rengeteg tudása okán rágja halálra a körmét. Amikor tehát a bátorság varázsából és a versenyzői intelligenicából fakadó feszültség ott marasztalt az RTL-Klub közvetítésén a kanadai futamban, én voltam a legodaadóbb hallgatósága a látványt közvetítő-kommentáló két fiatal szakriporternek. Mire sem mentem a figyelmemmel. Ők ketten szépen elbeszéltek a fejem felett, noha gondolom, éppen a magamfajta közönség kedvéért kaptak mikrofont a kezükbe, mert aki ért hozzá, annak nem kell magyarázni, látja azt saját szemével.