Nem birkóznak meg a fekete humorral a kalandorok (Filmkritika)
Épp annyi lököttség van a történetben, amennyi ahhoz kell, hogy megfelelően játékosra vegyük még a hihetetlen fordulatait is. Bár az ember a legritkább esetben szokott olyan szépasszonyokkal összejönni a sztrádán, akiknek az elhagyott kocsijában egy szépen fejlett hulla húzza meg magát például. Én ugyan roppant sajnálom, hogy ez a hulla később gazdátlanul, mondhatni elvarratlanul és igazán kiaknázatlanul ott marad valahol a román-magyar határ közelében, ebek harmincadjára, de a maga félig kihasznált, lökött módján még így is aranyos kelléke marad az új magyar vígjátéknak. A Kalandorok című nemzedéki roadmovie szellemében van valami alapvetően megkapó kedvesség, ártatlan turpisság, amitől mindvégig szerethető, s ami majdnem feledtetni tudja a végül csak-csak benne hagyott megoldatlanságok durva hiányérzetét.