Csorba tréfa, de a Para című film a paralízist, azaz teljes bénultságot juttatja az eszembe. Először azért, mert az ember lebénul a vásznon folyó dilettantizmustól. Másodszor, mert ez a film úgy béna és ritmustalanul unalmas, ahogy van. Rendezője, Fazakas Péter ezzel a filmmel mutatkozik be először rendezőként. Úgy a nyolcvanas évek elején-derekán, amikor a magyar film mély gödörben volt, s a rendezői derékhadnak nem jutott eszébe semmi új, sem eredeti, tehát akkoriban kerültek ki hazai műhelyekből ilyen széteső, erőltetett, hiteltelen ad hoc kitalációk, mint amilyen a Para.