Ebben a cikkben azzal a kérdéssel kívánok foglalkozni, hogy milyen potenciál van a magyar szociológiában, mit tehetünk annak érdekében, hogy az általunk felhalmozott hatalmas ismeretanyag és tudás ne pazarolódjon el, hanem hasznosuljon a társadalomban. Diskurzusom Széchenyi Istvántól ered, akit parafrazálva azt kérdezem, „miért nem bírja a szociológia magát olyan jól, mint körülményei engednék?”