Van egy kollégám, aki ha nem érek be időben a szerkesztőségi menzára, elhozza az ebédemet. Van egy másik, aki elvisz az uszodába, kávéházba, a thai masszőrhöz vagy épp haza, ha az esti színház előtt ledőlni szottyan kedvem. A harmadik, mikor délután felé beslattyog a szerkesztőségbe, mindennap hoz túrós rétest, hogy kihúzzam estig büfé hiányában. A negyedik, aki épp itt ül velem szemben, és a publicisztika rovat vezetője, a héten időt-fáradságot nem kímélt azért, hogy meglephessem az én kis lovagomat új autója alkalmából a KFT vonatkozó örökbecsű slágerével.