Néhány bizsergető pillanatig komolyan elhihető, hogy megállt az idő...
A közszolgálati televízió édes mákonyát ízlelgetve néhány bizsergető pillanatig komolyan elhihető, hogy megállt az idő. Ki gondolta volna, hogy egy óvatlan kattanás az Utánam, srácok! megfakult képkockáit hozza a televízió képernyőjére, két évtized gyereksztárjainak pillanatait kelti életre. Mágikus utazás ez, hiszen varázsütésre bevillan az a régi nappali, ahol egy tizenéves gyerek – e sorok írója – régi Unitra magnójával és ronggyá játszott tekercseivel (volt a BASF meg a Polimer) megpróbálja rögzíteni a sorozat főcímzenéjét, amely különösen kedves volt szívének.