"Hát miért alkalmazkodjanak a gyerekek egy ilyen világhoz?"
Márai Sándornak, azt hiszem, nagyon igaza volt, amikor több mint fél évszázaddal ezelőtt azt írta, hogy az embereket nevelni lehet, más egyebet nem is lehet kezdeni velük, és az írók ebben a küldetésben megbuktak. Ne feledjük, a második világháború kellős közepén, tehát a legszörnyűségesebb időszakban volt képes nemzetnevelési röpiratot kiadni! Az, hogy mennyit ér a nevelés hatóereje, az igazából akkor derül ki, mikor valamilyen válság születik a társadalomban. Márai szerint éppen a válságból való kilábalás érdeke követel tőlünk egy új, koncentrált, összehangolt, az egész nemzetre vonatkozó nevelési stratégiát. Azt gondolom, ma is fölöttébb aktuális lenne kidolgoznunk s elindítanunk valamilyen új nevelési programot, az egész nemzetre vonatkozó nevelési stratégiát. Megérett az idő arra, hogy véglegesen szakítsunk eddigi, jórészt formális nevelési gyakorlatunkkal, a nevelés huszadrangúvá degradált megítélésével. Márai az írók elbukása miatt kesergett, de önkritikusi beismerését nem általánosíthatjuk-e a mai értelmiség egészére, tapasztalván a nevelőmunka színvonalának általános hanyatlását?