Na gyere ide, megcsókolom azt a szép klasszikus fejedet! – mondja leereszkedően a világszép, fényes jövő előtt álló, körülrajongott díva az öregedő színésznek. De azért Turai, a drámaíró, aki ki nem állhatja ezt a csapodár színészt, aki a tetejében éjszakába nyúló munkát ad neki, még beszól, hogy de azért az esti előadásra próbáljon meg majd valahogy egy szép klasszikus fejet összehozni. Teljes megsemmisülés. Mindezt Lukács Sándorral, akiért valaha nők százainak szíve dobogott s dobog még ma is, őszülő fejjel. Ja kérem, tetszettek volna tisztességesek maradni, és négygyerekes családapaként nem az ifjú, ráadásul férjhez menni készülő primadonnát elcsábítani! Persze a vásár, na az mindig kettőn áll.