Hónapokig rossz volt a tévém. Visszaszoktam az értelmes létbe. Olvastam. Aztán megcsináltattam a nyomorult dobozt. És újra nézhettem a Hongkongtól Hollywoodig gyártott tömény hülyeséget. Hatodosztályú szépfiúk zagyvaságokat szövegelnek, hosszúlábú hölgyek ide-oda rohangásznak, autókból ki- és beszállnak, időnként pofozkodnak, időnként csókolóznak. Sose gondoltam, hogy a végén mégis dicsérni fogok.