Térey Paulusa a Bethlenben - Makranczi Zalán rendez
Térey János Paulusa rendhagyó módon, két részletben kerül bemutatásra a Bethlen Téri Színházban. A Makranczi Zalán rendezte előadás első részét március 7-én, csütörtökön, folytatását pedig április 3-án, szerdán láthatja a közönség. Szentség nem az, hogy a lehet: van, Hanem hogy a lehet – lehet. Az alkotók ajánlója: A téma napjainkban mellbeverően aktuális: a paulus-i (páli) fordulás miért-je és hogyan-ja. Három különböző korból, három különböző Pál és három különböző fordulat. Pál az apostol, Friedrich von Paulus a sztálingrádi vesztő és Pál, a budapesti hacker története elevenedik meg, fonódik egymásba, majd egy nagy kérdésbe sűrűsödik össze: Változni, vagy elpusztulni? Az előadás két táncos és két színész együttműködésével és gondolkodásával járja körbe a paulusi témát és keresi a választ a maja naptár utolsó évében. Térey Paulusát itt elolvashatják. Az alkotókról: „…Térey János... Költő, író, drámaíró, műfordító. A nyakas kálvinisták városában, Debrecenben született. Általában úgy dolgozik, mint egy kishivatalnok, ha kell, napi 10-12 órában. Mesterségében kiváló: nyolc verseskötet, egy novellakötet, két filmforgatókönyv, két verses regény, négy dráma szerzője és számos dráma fordítója. Rengeteg díj kitüntetettje: többek között József Attila-díj, az Év Könyve díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje és Babérkoszorú Díja, Székely Bicskarend. 2011-ben Jeremiás, avagy Isten hidege című műve lett az év legjobb új magyar drámája a színikritikusok szerint. Mondhatni, ünnepelt szerző.” (Hercsel Adél: Protokoll és széthullás – újmagyar elit Térey János művészetében) Makranczi Zalán színművész a Nemzeti Színiakadémián végzett, karrierjét a Pesti Magyar Színházban kezdte, játszott a kecskeméti Katona József Színházban, a Bárka Színházban, jelenleg a Nemzeti Színház tagja. Láthattuk már A kék madárban Tyltylként, mint Cléante-t A fösvényben, Júdás A Mester és Margaritában, számtalan Shekespeare-ben, Williams-ben, Schiller Ármány és szerelmében. Színészi munkája mellett nyolc éve foglalkozik fiatalokkal, drámapedagógiai módszerekkel próbálja megszerettetni velük a kultúrát, az irodalmat, a színházat. Rendezőként is próbálgatja határait, eddigi fontosabb állomások a Dzsungel könyve, Anna Karenina, Sztárcsinálók, A fiú a tükörből, avagy rekviem a gyermekkorért, Haverom a Messiás. Fotó: Éder Vera Gergye Krisztián a kortárs táncélet egyik legmarkánsabb képviselője. Rendező, koreográfus, táncos és színész. Színpadi karrierjét tradicionális jávai táncosként kezdte, majd a hagyományt kortárs szemléletmóddal ötvözve egyedi, jellegzetes tánc- és testnyelvet alakított ki. 2001 óta készít önálló koreográfiákat, eleinte projekt-jelleggel, később állandó alkotótársakkal, majd saját társulata tagjaival. A táncszínházi produkciókon túl társulata rendszeresen mutat be tér-specifikus performanszokat, a prózai- és a mozgásszínház műfaját újraértelmező koprodukciós előadásokat. A Nemzeti Színház tagjaként alkalmazott koreográfiákat is készít. Kritikus szemmel a Paulusról - Keresztesi József írásából: (...) Az ajánlásban említett három Pálból voltaképpen csak kettőt kapunk – Szent Pál figurája nem lép fel önálló szereplőként, csupán a második fejezet hitvitájában rajzolódik ki mint a másik két Pál archetípusa, amennyiben az ő történetük központi mozzanatát is a pálfordulás eseménye adja. A két párhuzamosan futó történetet is ez az elem kapcsolja össze: Pálét, a pesti rendszergazdáét, aki ugyanakkor hacker is, illetve Friedrich Paulusét, a Sztálingrád alatt harcoló német csapatok tábornokáét. A pesti Pál figurája kerül valójában közel az anyegini mintához a hackerromantika típusosságának és a pesti életvilágnak az ábrázolásával: a hős éli a maga éjszakai életét, átesik egy szerelmi krízisen, majd úgy dönt, hogy mindent feléget maga mögött, s a védelmére bízott számítógépes rendszert megsemmisítve Königsbergbe (Kalinyingrádba) utazik, hogy halálát lelje a városrendezés során felrobbantott ikertornyok egyikében. Paulus tábornok története tulajdonképpen megegyezik a sztálingrádi csata történetével, ez a szál ugyanakkor jóval elnagyoltabb: a sztálingrádi katlan harcairól hosszú leírásokat kapunk, míg a Paulus kapitulációja után bekövetkező pálfordulás motívumairól szinte semmit nem tudunk meg. (…) A remek részeredmények és a feszültségekkel teli összkép ellentétén, a nagyszabás vázlatosságán túl is nyilvánvaló, hogy egy nagyigényű és nagy tehetségű költői életmű a fordulópontjára érkezett (még ha nem is damaszkuszi fordulatról van szó). Számomra úgy tűnik, hogy innen bizonyos értelemben nincs visszaút: a Paulust követően Térey már nem csinálhatja ugyanazt, mint eddig, egy ilyen feszítő ambíciókkal teli, összegző mű után a költői pálya belső súlypontjai óhatatlanul átrendeződnek (az összegző jelleget igyekeztem érzékeltetni azzal, hogy jelen dolgozatban számos, a korábbi kötetek recenzióiból vett argumentummal éltem, ami nyilvánvalóan a szerves építkezést, a problémák felvetésének a folyamatosságát emelte ki). Ha a Paulust nem is tudom a korszak nagyszabású főművének tekinteni, ennyi kifogás után, azt hiszem, nyugodtan dicsérhetem Térey János munkáját: a tavalyi év egyik legizgalmasabb (és legellentmondásosabb) kötetét vehetjük vele a kezünkbe. A folytatást a Jelenkor oldalán érhetik el. TÉREY JÁNOS: PAULUS Pálfordulás két részben. Rendhagyó bemutató a Bethlen téren: Pálfordulás két részben. I. rész: 2013. 03. 07. (17 óra) II. rész: 2013. 04. 03. (19.30) PAULUS (Paulus, Friedrich Saulus, Pál) Makranczi Zalán KEMENSZKY (barát, szemtanú) Széplaky Géza Pál, a táncos Gergye Krisztián Ludovika Hoffmann Adrienn Dramaturg: Lőrincz Ágnes Díszlet, jelmez: Árva Nóra Koreográfus: Gergye Krisztián Rendezőasszisztens: Szalóky Dániel Rendező: Makranczi Zalán