Tiszteletadás a régieknek - Pelsőczy Réka a Római vakációra készül
A Római vakáció című filmet 60 éve mutatták be Audrey Hepburn és Gregory Peck főszereplésével, amelynek Cole Porter-slágerekkel dúsított színpadi változatát július 26-án mutatja be az Orlai Produkciós Iroda a Szentendrei Teátrummal közösen. Pelsőczy Réka rendező mesélt a készülő előadásról. Fotó: Takács Attila Honnan jött az ötlet, hogy a Római vakációt mutassátok be az Orlai Produkcióval? Pelsőczy Réka: Orlai Tibor évek óta szeretett volna egy előadást Fekete Ernőnek. Zöldi Gergely dramaturg rengeteg darabot adott elolvasásra, volt már egy majdnem biztos befutó, de az utolsó pillanatban a Római vakáció beelőzött. Én nagyon örülök ennek. Ernő igazi klassszikus értelemben vett férfiszínész, az ő korosztályában nem is tudok még egy ilyet mondani. Elegáns, van benne tartás, szemérem, és gyönyörű a hangja. Nagyon illik rá a szerep. Tenki Rékát már Ernő mellé vállasztottuk. Az ő érzékenysége, bája és humora nagyon passzol az Audrey Hepurn által életre keltett figurához. Már a plakátfotózáson éreztem, hogy a szereposztás telitalálat. Hernádi Judittal, Márton Andrással, Nagy Dániel Viktorral is most dolgozom először, ami nagyon izgalmas. Szikszai Rémusszal, és Cseh Judittal és a stáb nagyon sok tagjával már nem ez az első közös munkánk. Nagyon jól próbálnak a színészek. Rengeteg ötletük van, jól állnak egymásnak. Ti írtátok át a forgatókönyvet színpadi szöveggé? Pelsőczy Réka: Létezik darabváltozat, amit Paul Blake írt a film alapján. Ő rakta bele a Cole Porter dalokat is, ezektől igazán Hollywoodban érezhetjük magunkat. Igazából a zene adta az ötletet a rendezői koncepcióhoz is… A mi előadásunk egy filmgyári stúdióban fog játszódni, ahol a nézők kicsit beleshetnek a kulisszák mögé… Miért izgalmas ma ez a történet? Mi érdekel benne igazán? Pelsőczy Réka: Nagyon szeretem a régi filmeket… Ezeken nőttem fel, néztem nagymamámnál nyáron délutánonként a tévét a nyaralóban. Teljesen elvarázsolódtam a nagy színészektől, a zenéktől , a táncoktól. Nem tudom, miért, de valahol nagyon mélyen érint ez a világ… ez az álomvilág. Belefeledkeztem a mesékbe, de közben tudtam, hogy ezek színészek, nem embereknek tűntek, hanem földöntúli lényeknek. Ez a rendezésem tiszteletadás, vagy megemlékezés a régiekről. Miért kezdtél el rendezni? Mi az, amit a rendezésben jobban ki tudsz fejezni, ki tudsz élni, mint színészként? Pelsőczy Réka: Egy viccelődés miatt kezdtem el rendezni. Azzal tréfálkoztam, hogy “na várj csak, majd megrendezem a…”, és addig-addig viccelődtem, amíg valóság nem lett belőle… A véletlen annyira megváltoztatta az életemet, hogy ma már hiszek abban, hogy az élet jobban tudja, mi kell nekünk, mint mi magunk. Ezért igyekszem nem ragaszkodni semmihez, nem küzdeni, nem akarni. Sok mindent ki lehet kényszeríteni a sorstól, kapcsolatot, állást, bármit… de nem nagyon van benne köszönet. A Katona, ahol színészként dolgozol, alapvetően művészszínház, de most rendezőként szórakoztató színházban próbálsz. Mi az, ami vonz a szórakoztatásban? Pelsőczy Réka: Színészként is, nézőként is mindenevő vagyok. Egy kitételem van: a minőség. A színészeknek öröm mindenfélét játszani, és kell is, hogy minden oldalukat kipróbálhassák, gyakorolják. A romantikus mesék, sok humorral - hájjal kenegetík a színész lelkét… Ritkán vagyunk szerelmesek, igazán szerelmesek, az életben mindig bonyolultak, és nehezek a dolgok… Jól esik újra naivan és odaadóan szeretni és vágyakozni. Jó ilyet játszani. De a könnyű műfaj egyáltalán nem könnyű. Igazi egyéniségek kellenek hozzá. Ők nálunk szerencsére adottak. Forrás: Orlai Produkciós Iroda, Színház.hu