Oldal.Info
Egy térvesztés története
Mottóként József Attilától.Vágom a fát hűvös halomba, fényesül a görcse sikongva, zúzmara hull szárnyas hajamra, csiklándani benyúl nyakamba bársonyon futnak perceim.Fönn, fönn a fagy baltája villog, szikrádzik föld, ég, szem, a homlok, hajnal suhint, forgács-fény röppen amott is vág egy s dörmög közben: tövit töröm s a gallya jut.Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz!Ha odasujtsz körül a sorshoz, az úri pusztaság rikoltoz a széles fejsze mosolyog.