Oldal.Info
Élet, halál, szerelem, 'basta' – Jiri Kylián Magyarországon adott interjút
Simon István, a drezdai Semperoper Ballett első magántáncosa többször is dolgozott együtt a világhírű koreográfussal, Jiří Kyliánnal, aki a közelmúltban Magyarországon a Seregi-díj harmadik kitüntetettje lett. A mozdulatok varázslójával a táncról, mai világunkról és mindenekelőtt munkásságáról beszélgetett tartalmi partnerünk, a Fidelio oldalán. Jiří Kylián (fo: Serge Ligtenberg) - Egy önről készült híres portrét látva azon gondolkodtam, hogy vajon mit jelképez az a fehér maszk, amit a képen a kezében tart? - Az egy Velencéből származó halotti maszk. A pestis idejéből való, amikor a fekete halál sok ezer ember életét követelte. Nagyon népszerű karneváli maszkról van szó. És persze azért is fontos, mert mi az egyetlen bizonyosságunk, amink van? A halál? Nem! Az élet és a halál. Élünk, és bizonyosan meg fogunk halni. Ez az egyetlen dolog, amire biztosan számíthatsz, a többi csupa kérdés. Egyrészt ezért pózoltam azzal a maszkkal, másrészt azért, mert a maszk felszabadít. A maszkot viselő emberek olyan dolgokat is meg mernek tenni, amiket egyébként nem mernének. Még a keresztény egyház is megadta az embereknek azt a szabadságot, hogy karnevált tartsanak, mert ekkor, a maszk mögé bújva megtehették mindazokat a bolondos dolgokat, amelyeket nappal, a saját arcukat vállalva nem mertek volna megtenni. Ezért viselhettek maszkot, mely a színház eredetét idézi. - Ön számára a maszk a színházat jelképezi? - A maszk szimbolizálhatja a színházat, de elsősorban a fantáziát és annak lehetőségét, hogy valaki mássá válhatunk, mely a színháznak és más művészeteknek is a legszebb része. Szóval a maszk az átváltozás jelképe. Egy csodálatos lehetőség, mivel mindannyiunknak vannak önmagával szemben fenntartásai. Lehet, hogy nem szeretem az orromat vagy az államat, de amikor felveszek egy maszkot, akkor lehetek bárki más. Ez benne a gyönyörű. - Jól látom, hogy koreográfusként önnek a halál és a szerelem a két fő témája? - A valaha készült összes alkotásom a szerelemről és a halálról szól. De mindig elfelejtem, hogy műveim valójában nem csak a szerelemről és a halálról, hanem az életről is szólnak. Ez egy háromszög, mert egyik sincs a másik nélkül. Nemrég láttam az utolsó interjút, amely Marcel Reich-Ranicki-vel a híres irodalmárral készült. Németországban élt lengyel zsidó származású tudósként, és mindent tudott az irodalomról. Nemrég meghalt, de ezt akkor, amikor láttam a vele készült beszélgetést, még nem tudtam. Arról beszélt, hogy „hihetetlen, mennyi mindent el lehet mondani az irodalomban, a sok író megírta a legkülönfélébb történeteket. De mégis, ha a lényeget nézzük, mindegyik alkotás a szerelemről és halálról szól. Basta." Örülök, hogy ezzel a gondolattal tehát nem vagyok egyedül. Fotó: Joris Jan Bos - Azért a szerelem mindenekelőtt az élettel kapcsolható össze. - Igen, de a szerelemre én nemcsak romantikus vagy erotikus vonatkozásában gondolok, hanem tágabb értelmezésben is. A szeretet irányulhat bármire: lehet a tánc vagy a színház szeretete, a művészeté, vagy akár a pokolé is. Bármi, ami magával ragad és felkelti az érdeklődésed, élő emberi lénnyé tesz. Számomra a szerelem ilyen összetett és sokféleképpen értelmezhető. - De ha azt hallja, hogy szerelem első látásra, mi jut róla eszébe? Választ és folytatást itt talál!