Gyermek- és ifjúkoromat három himnusz határozta meg. Az egyik időnként változott, kötelező volt hibátlanul tudni a legfrissebb változatot, és gyakran volt kötelező énekelni. Egy időben minden tanóra előtt. Szép, feszes testtartásban, lehetőleg kipirult arccal, csillogó szemekkel, hangosan, érthetően, nem holmi motyogós, mímelő szájmozgással.