Wicha pikáns stílusban és tősgyökeres keleti-európai humorral, szellemesen és ironikusan, rövid kis anekdotákban mesél felnőtté válásáról a késő szocialista korszak Lengyelországában és a kilencvenes évek korai kapitalizmusának éveiben – és ezekbe a történetekbe vegyítve tulajdonképpen bonyolult dizájnelméleti problémákról.