Senki sem a pénzért csinálja, hiszen az nincs
Az idei ősz a magyar filmek dömpingjéről szól, de ezek jelentős része olyan, amiben már nincsen a magyar állam finanszírozása. Hogyan lehet egyáltalán ilyen körülmények között alkotni, mentálisan mennyire megterhelő, és egyáltalán: megéri? Lehet zsákban táncolni? Szilágyi Zsófiát, Herendi Gábort, Reisz Gábort, Pálfi Györgyöt és Szimler Bálintot kér