Francia irónia, robbanó angol ritmus és bécsi romantika egyetlen színpadi műfajba sűrítve – mi az?
Természetesen az „ezüstkori” operett, az Osztrák–Magyar Monarchia egységes művészi megnyilvánulása, amely a soknemzetiségű birodalom minden szegletében, Lembergtől Fiuméig, Innsbrucktól Kolozsvárig a populáris városi kultúra egyik alapkövét jelentette. A siker titka pedig az volt, hogy a műfaj legjelesebb képviselői egy nyelvet beszéltek – fontos: