A paranoia: az irodalom fokhagymája
Hogy van az, hogy a gyerekeinkért érzett aggodalmat egyértelműen rossz érzésnek tartjuk, de kedvvel olvasunk skandináv krimit, ami térdig gázol ugyanebben a permanens kétségbeesésben?
Hogy van az, hogy a gyerekeinkért érzett aggodalmat egyértelműen rossz érzésnek tartjuk, de kedvvel olvasunk skandináv krimit, ami térdig gázol ugyanebben a permanens kétségbeesésben?