másnap reggel / odaálltam anyám elé, izzadt tenyeremben a / legó-emberrel, amit egész éjjel szorongattam / és fogcsikorgatva, kialvatlanul, vívódások / között, de elmondtam neki, hogy itt van a / kezemben, itt szorongatom, ez nem az enyém, / ezt elloptam, ez a Magyar Péter legó-embere. – Weiner Sennyey Tibor verse.