Úgy érzi, mondania kellene valamit. De nem tudja, kinek és mit. Visszahúzza a kezét. Nézi a tenyerét, semmi nyom. Mégis más lett valami, amit nem tud megmutatni, elmondani, csak hordozni, napról napra, egyik helyiségből a másikba – Nagyon sajnálom című nyári szépirodalmi sorozatunkban Mái Attila prózáját közöljük.