VKF! #5 - Stipi-stopi, Fahéj!
Amikor Aubergine meghirdette az ehavi VKF fordulót, nem is volt kérdés számomra, hogy a fahéjat fogom választani, és erősen reménykedtem, hogy mindenki más majd túl egyszerű választásnak tartsa, és így az enyém maradhasson egészen.Én valósággal bolondja vagyok a fahéjnak, nagyon sokféle ételhez használom, sóshoz-édeshez egyaránt, és mindig nyitott vagyok olyan receptekre, melyek a fahéj újabb és újabb különleges felhaszálási módját ígérik.Most nem mennék bele a fahéj felhasználási lehetőségeinek részletes elemzésébe, mindenki elég jól ismeri, csak talán nem használja elég bátran, ezért inkább a történetéről írok pár sort, mert szerintem kevesen tudják, hogy a maga idejében milyen szédületes karriert futott be ez a méltán széles körben ismertté vált fűszer.Ki hinné, hogy már az i.e. 4 évezredből vannak feljegyzések kínai forrásokból a fahéjról, ahonnan aztán lassan elterjedt a Közel-Kelet térségeiben is, de közel sem olyan mennyiségben, mint a mai időkben. Az az igazság, hogy a luxus fűszerek közé tartozott, az Egyiptomi Birodalomban a fahéjat balzsamozási procedúrában használták, és még a Biblia is két helyen említi, először ráadásul az Exodusban (30:23), ahol a Szent Sátorra vonatkozó parancsok között szerepel az a kitétel, miszerint Mózesnek össze kell állítania egy szent olajat kiváló illatszerekből (myrrha, fahéj, nád, casszia és faolaj), majd ezzel az olajjal kell behintenie a Szentek Szentjét, és további parancsba adta, hogy az az olaj további nemzedékeken keresztül minden körülmények között szentnek minősüljön, emberre nem kenhető, a megadott arányokban nem állítható össze engedély nélkül, és ha valaki csak egy cseppet is el merészel adni idegen népnek, halállal kell hogy fizessen tettéért. Ha tehát azt vesszük alapul, hogy egy ilyen nagy jelentőségű keverék része volt a fahéj is, elképzelhetjük, hogy milyen nagy értékkel bírt az ókorban.Hérodotosz és más nagy történetírók is megemlítik műveikben, a Római Birodalomban pedig a temetési szertartásokon használták, Nero császár például egy egész évre elegendő mennyiségű fahéjat égetett el felesége (Poppea Sabine) halálakor.Csak nagyságrendileg teszemhozzá, hogy egy i.sz. 1. századi feljegyzés szerint 350gramm fahéj 5 kiló ezüst értékével volt egyenlő.A középkori medicinisták azt tartották, hogy egyrészt afrodiziákum, másrészt igen alkalmas légúti megbetegedések kezelésére, torokfájásra, meghűlésre.Portugál felfedezők és kereskedők ceylon szigetéről indulva hoztak létre fahéj import monopóliumot Európában a középkorban, amit a 17. században holland kereskedők szereztek meg tőlük, majd a franciáké, és az angoloké lett, de a 19.századra már olyan mértékben elterjed az egész világon, hogy nem nem volt többé értelme erre építeni egy monopóliumot, mert feldfedezték, hogy jó minőségű fahéj terem Dél-Indiában és a környező szigeteken is.Különbséget kell tenni fahéj és cassia között, ami valójában majdnem ugyanaz, de mégsem egészen. Mi valószínűleg mindkettőt fahéjnak érezzük, és élek a gyanúperrel, hogy nemcsak Amerikában de Európában is a legtöbb eladott fahéj igazából cassia. Az igazi fahéj, a true cinnamon, az kimondottan a ceyloni fajtát jelenti, édesebb, illatosabb, inkább édes ételekhez ajánlott használni, míg a cassia kissebb, kicsit más a színe, olcsóbb is és sós ételekhez jobban megfelel---------------A prezentált receptemben, a fahéjas fehérborban párolt körte, fahéjas-gesztenyés-kókusztejes öntetben aztán tényleg a fahéjé a főszerep, gyors és egyszerű desszert, az egész konyhát belengi az illata, és azt hiszem lehet abban az afrodiziákum-dologban valami.Hozzávalók:- 2 körte- 2 deci száraz fehérbor- 1 rúd ceyloni fahéj- 1 doboz kókusztejkrém- 200g főtt gesztenye- őrült fahéj, nádcukorA fehérborban kb. negyedóra alatt megpárolom a megpucolt körtéket, persze a fahéjrudakat még az elején beledobom a borba, közben egy magasfalú edényben összeturmixolom a gesztenyét, a kókusztejet, a fahéjat ízlés szerint, meg a cukrot, és ha túl sűrűre sikerül, akkor öntök hozzá pár ml tejet, hogy végül egy sima, krémleves állagú öntetet kapjak, végül poharakba adagolom az öntetet, és mindegyikbe beleállítok egy-egy puhára párolt körtét, és kész is.Idée: Marianne Paquin: Cueillez c'est prêt!