Paradicsomos tarjaszeletek
Még a tavasszal láttam egy remekbe szabott tarját gasztronautánál, és már akkor elterveztem valami hasonlót én is, ám a kivitelezésig még hagytam időt magamnak, mondván megvárom a jó szabadföldi paradicsomot. Nost, ez valóban így is lett, sőt annak is a legvégét csíptem csak el, konkrétan, amikor anyósom felszámolta a kertben a paradicsomültetvényt, az utolsó szüretből hoztam el, és abból készült el az étel. Köretként egy kiváló tökfőzeléket készítettem hozzá, szinte telitalálat volt.Hozzávalók (kb. 8 adag):- 1.5-2 kg kicsontozott tarja (ez nettó 1.75 volt)- 1-1.5 kg paradicsom- 2 fej vöröshagyma- 2 fej lilahagyma- 4-6 gerezd fokhagyma- őrölt koriander, só, borstökfőzelékhez- 2 db közepes tök- 1 csokor kapor- kb. 4 dl kovászosuborka-lé- 4 dl házitejföl- só, borecet- diónyi kacsazsír- 2 ek. lisztNagyon egyszerű az ügymenet. A tarját előző este célszerű felszeletelni, az ujjnyi vastag (nem valami cingár, anorexiás modellre kell ám gondolni!) szeletek az igaziak. Megszórtam frissen őrölt borssal és őrölt korianderral, és egy tálban lefedve másnapig visszatettem a hűtőbe. A hagymákat felkarikáztam és enyhén megsóztam, a paradicsomokat felszeleteltem, a fokhagymagerezdeket félbe vágtam. A húst csak ekkor kell kissé megsózni. Úgy döntöttem, hogy az elősütést elhagyom. Fedhető cserépedény híján előkerült a kacsasütő, és abban rétegeztem: egy sor tarja, egy sor hagyma, fokhagyma, egy sor paradicsom, így lehet építkezni, a tetején jó, ha paradicsom van. Semmit nem kell alátenni, lesz majd bőven szaftja, már csak a paradicsom végett is. Lefedtem, 190 fokra előmelegített sütőbe tettem, és bő két óráig (talán 2:15) sütöttem.Közben elkészült a leves, és nekiálltam a tökfőzeléknek. Ez is része az utóbbi időben rámtört apuzárási pániknak, még próbálok mindent utoljára elkészíteni az idén, amíg lehet friss, jó minőségű alapanyagokat kapni. Szóval fogtam a tököket, megmostam, meghámoztam, kanállal kivájtam a magos belsejükett. Amennyire tudtam, hosszú csíkokra reszeltem, kissé megsóztam , 2-3 evőkanál borecetet adtam hozzá és egy órát állni hagytam. Ekkor jól kinyomkodtam, és mostanra a kovászos-uborka leve is kiengedett (fagyasztóban jól eláll). Egy nagyobb fazékban kacsazsírt hevítettem, hozzáadtam a tököt, és egy csokor apróra vágott kaprot. Sajnos itt az ősz, egyre nehezebb jó minőségű kaprot kapni, pedig sokat árulnak. Mind végig kell nézni, klissé elmorzsolni, és csak akkor megvenni, ha megfelelőnek bizonyul. Az árusok néztek is rám, mint a marslakóra: "kapor ez kedveském, nem más..". Egyszerűen nem értették, hogy valaki nem elégszik meg csak azzal, hogy az áru kapható, hanem intenzív aromákat keres. Ez a mentalitás jól tükrözi a hazai igénytelenséget, nem is tudom, hogy mernek egyesek néha több napos, vagy urambocsá', több hetes, fonnyadt, megsárgult, kókadó áruval kiállni, és még dicsérni is azt. Nem akarom elvenni a bűvös szakács kenyerét, így nem morgok tovább, vissza a tökfőzelékhez! Ott tartunk, hogy benne a kapor és a tök a forró zsiradékban. Pár percig, de nem tovább pirítom, majd óvatosan megszórom a liszttel, hogy véletlenül sem legyen csomós. Lassan hozzákeverem a házitejfölt, felöntöm a kovászos uborka levével, összeforralom és kész is. Először kicsit hígnak tűnt, de nem szabad tovább sűríteni, végül tálaláskor mégis jónak bizonyult, nem folyt szét.Ekkorra kész lett a tarja is, egy tálra külön szétválogatva felhalmoztam a hagymát, paradicsomot és a húst.